Dedikálás, pódiumbeszélgetés, felolvasás, szimpozium, könyvbemutató, az európai elsőkönyvesek rendezvénye színesítette a fesztivált, mely magyar-német kulturális együttműködésként is felfogható. Könyves szakemberek, kiadók igazgatói, folyóirat szerkesztők, szerzők és olvasók ünnepeltek a pesti Kongresszusi központban csütörtöktől vasárnapig, amiről már évek óta mondogatják, hogy kicsinek bizonyul a rendezvényhez. Az elemzők szerint a mostani fesztivál anyagilag, forgalmát tekintve nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Korábban a látogatottság elérte a hatvanezer főt, most azonban az eredmény elmaradt a várakozástól. Úgy tűnik, hogy a magyar olvasási szokások közelednek a nyugati normatívához – ebben a tekintetben elfogadtuk a brüsszeli direktívákat – egyre kevesebb ember olvas egyre többet, s a szépirodalom részesedése a könyvkiadás piacában 3%-ra csökkent, a legnehezebb helyzetben talán a rangos szépirodalmat közlő folyóiratok vannak, melyek az olvasottságukat csak online hozzáféréssel növelhetik. A sikerkönyvek kivételével csökken az átlagos példányszám, ami a rentabilitást veszélyezteti. A nyolcvanezres példányszám ma Magyarországon már ritka. Elsőkötetes szerzők esetében háromezer példány fölött beszélhetünk megtérülésről, ha az első könyves szerző könyvpiacra való bevezetésének reklámköltségeit leszámítjuk. Ennek ellenére vannak elsőkötetesek szép számban, s az is észrevehető, hogy a kiadók új tehetségeket toboroznak /Ulpius Ház, Konkrét Könyvek/ s az irodalmi ösztöndíjak korhatára is a fiataloknak kedvez, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának a határon túl élő magyarság számára kibocsátott pályázati lehetőségei mintha a magyar nyelvű irodalom hatókörének kitágulását jelentik.

Kiállítások, díjátadások, illusztrációk váltották egymást a négy nap alatt. Hogy mindez előrelépés-e vagy sem, az összevetéshez jó egy kis számháborús segítség. A hamburgerfasizmussal, colaimperializmussal vádolt USA területén egy évben 36 ezer könyvet adtak ki, melyből 3200 volt regény, 1988-ban pedig az 5564 regényből 3329 bizonyult új regénynek, s az Államok területén a kilencvenes években 35630 könyvkiadó működött. Magyarországon megtorpant a könyvszakma lendülete, noha a Magyarországon kapaható könyvek átlagára 6-7 euro között van, ami az európai átlaghoz mérve még kedvező, a könyvszakma jövőjére mindenki kíváncsian tekint. A felmérések, előrejelzések nem sok jóval kecsegtetnek. 2003 volt a könyvszakma megtorpanásának éve, mondják a kutatók. A Könyves Extra című lap áprilisi számában Schenk János elemzi a mára kialakult helyzetet. Míg 2002-ben a könyvpiaci forgalom növekedése 17%-os volt, a tavalyi évben mindössze 5% körüli eredményt mondhat magáénak a könyvszakma. Mintha véget ért volna a rendszerváltás és telítődni látszik a könyvpiac. Pedig a kis kiadók csak most keresik piaci részesedésüket a könyvpiac tortájából. Bár a szépirodalom iránt az érdeklődés megcsappanni látszik, az ismeretterjesztő irodalom kapcsán ez a tendencia pont fordítva van. Bővülésről beszélhetünk. Visszaesett a gyermek-és ifjúsági irodalom is, melyet csak a Harry Potter könyvek ellensúlyoztak kissé. Furcsa jelensége a könyviparnak, hogy a magyar könyvkiadásban gyerekirodalommal foglalkozó szerzők nyugati álnéven publikálnak legtöbbször. Ismeretes, hogy a Harry Potter sorozat szerzője, Rowling felkerült az angol pénzügyi elit csúcsára, addig Magyarországon még a Harry Potter könyvek karikatúráival is jól lehet keresni. A magyar adatok közt-már ami az elmúlt évet jellemzi, vannak értékes, fontos dolgok. A statisztika szerint minden héten megjelent 177 új könyv, naponta tehát 25 mű. Összesen 9205 újdonság. Ezzel a tömeggel már a legképzettebb, legelszántabb bibliofilek sem tudnak lépést tartani. A magyar könyvek átlagáráról még hosszasabban lehetne beszélni, noha az átlagár 1743 forintra jön ki, a tavalyi évben csak drágább könyvet sikerült vennem. Talán a magas könyvárak miatt kerekedik ki az a elgondolkodtató szám, hogy Magyarország lakosai naponta 90000 könyvet vesznek, s naponta az erre fordított összeg 15 millió forintra jön ki. Ez elvileg Európában is jelentős szám. Ám itt is érezhető a tendencia, hogy egyre kevesebb ember költ könyvre egyre többet. A szakemberek a skandináv modellt mutatják fel követendő példaként, ahol az állam példás választékban, minőségben látja el a közkönyvtárakat olvasnivalóval. Mindenesetre kedves vigasz volt a XI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál látogatói számára, hogy a belépőjegy árát le lehetett vásárolni. Mint ahogy az is, hogy nemcsak a Kongresszusi Központ területén folyt a könyvünnep, hanem a kihelyezett kulturális központokban. Így pl. a Goethe Intézet a fesztivál időtartama alatt számos nívós rendezvénynek adott otthont.

Magát a könyvünnepet Hiller István kulturális miniszter nyitotta meg. Jó érzékkel különítette el a kulturális politikát, melyet szándékozik képviselni, a Magyarországon ma már rosszul csengő kultúrpolitikától. Az ő felfogásában a kulturális politika nem hatalmi szóval minősít, mint rossz emlékű elődje, hanem elsősorban lehetőséget teremt. Nem akar egyes kiadókat privilegizált vagy hátrányos helyzetbe hozni, hanem partnert lát a könyvszakmában. A miniszter a tárcája érdemének tulajdonította, hogy Magyarországon sikerült a könyvek adótartamát mérsékelni. Ehhez a következő, érdekes megjegyzést fűzte: "Ez a siker nem aratott mindenütt elismerést. Hallatszottak olyan hangok is, hogy a kulturális miniszter előnyben részesítette, mintegy kiemelte a könyvet a többi ÁFA-köteles cikk közül. Én vállalom, hogy ez részemről átgondolt szakmai és politikai döntés volt. Az a meggyőződésem, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás évében érdemes azokat a megkérdőjelezhetetlen értékeket, vagyontárgyakat, amelyekkel az ország rendelkezik, a magunk módján pozitív diszkriminációban részesíteni. A könyv feltétlenül ebbe a kategóriába tartozik." Természetesen a magyar közélet számára a budapesti könyvfesztivál az európai uniós csatlakozás előtti héten kiemelt fontossággal, jelentőséggel bír. Magyarország május 3-án, az első munkanapon lesz a közösség teljes jogú tagja. Hiller István kulturális miniszter szerint az uniós szerepvállalást arra kell építeni, hogy az értékeinket vigyük magunkkal Európába. A tehetségünket, hagyományainkat és ezen belül irodalmunk tradícióit, az anyanyelvünket és azt a közép-európai innovatív gondolkodásmódot, mely az itt élő emberek sajátja.

A könyvfesztivál német díszvendége, a német köztársasági elnök, Johannes Rau mellett a Nobel díjas Günther Grass volt, kinek Ráklépésben c. művét a könyvfesztivál akusztikus kiegészítéseként a Magyar Rádió ünnepi keretek közt mutatta be. Grass kőfaragónak tanult, majd a Gruppe 47 tagja lett, írói sikere A bádogdob c. regénye megjelenésétől datálódik. Az indulás nem volt zavartalan, a konzervatív brémai zsűri nem volt hajlandó neki ítélni az akkor legtekintélyesebb irodalmi díjat. Túl sok említés történt a regényben a német bűnökről. Grass közéleti író, részt vett Villy Brandt választási kampányában, de igazában szerepe ott válik fontossá, hogy a második világháború után Heinrich Böll és Hans Magnus Enzensbergerrel együtt sikeresen alkotta meg az ú, kulturálisan is erős Németország imidzsét. Grass közéleti szerepvállalásai nem mentesek a viharoktól. Az 1998-as frankfurti könyvvásáron a tiszteletére a Pál-székesegyházba sereglett fél kormány jelenlétében elitélte a Német Szövetségi kormány törökökkel szemben tanúsított politikáját, csakúgy, mint később az iraki háborút. Magyarországon most a Ráklépésben c. kisregénye az aktuális, mely Németországban újra felhördülést okozott. Régi és elhallgatott történetet dolgoz fel – ismerteti Günther Grass regényét Dalos György – a Vörös hadsereg elől Gdanskból menekülő (Günther Grass egyébként ott született 1927-ben) polgári lakosokat szállító "Gustlow" tengerjáró tragédiáját. A menekülő német hajót szovjet torpedótalálatok érték és számtalan ember, polgári áldozat, meghalt. Ez a katasztrófa, horderejét tekintve a számunkra Vonnegut regényekből ismerős Drezda bombázásával egyenértékű, de a politikai köztudatban szinte kizárólag a német politikai jobboldal tartotta napirenden. Maga Günther Grass így vall a regény motivációjáról: "Az első bűnöket a németek követték el. (…) Ami aztán visszaütött ránk, az szintén jogtalanság volt. (…) Nem lehet az egyik bűnt a másikkal szemben fölszámítani, de ettől függetlenül nekünk, németeknek is jogunk van ahhoz, hogy áldozatainkról megemlékezzünk."
Ám nemcsak Günther Grass szerepelt. A német irodalom számos jeles alkotóját meghívták a fesztiválra. Körülbelül 200 német kiadó közel ezer könyvét mutatták be, majdnem tucat német kiadó személyesen is képviselte cégét. A német könyvstand tervezője alkotásával Párizsban már díjat nyert.

A legnagyobb érdeklődés természetesen a két Nobel-díjas, Kertész Imre és Günther Grass pódiumbeszélgetését kísérte. Ezt megelőzően vette át a német író a Budapest Nagydíjat, a laudációt a Németországban nem ismeretlen Konrád György mondta el. A második nemzedéket- Szénási Sándor kifejezése-magyar írók mutatják be a nagyközönségnek a német irodalomból. Nádas Péter Joachim Sartoriussal beszélgetett, kit az amerikai irodalom német közvetítőjeként ismernek hazájában. Magyarul is megjelent már egy verseskötete. Konrád György a romániai szász származású Herta Müllert ismertette meg a közönséggel, aki Németországba emigrált 1987-ben. A román történelem bravúros ábrázolását a német könyvszakma számos díjjal, jutalmazta eddig. Magyarul a Rókák csapdába esnek c. kötete olvasható. Esterházy Péter Ingo Schulze írót választotta beszélgetőpartneréül, ki A boldogság 33 pillanata című könyvével nemcsak a német, hanem az amerikai irodalomban is egy csapásra ismertté vált Mindkét műve kapható a magyar könyvesboltokban. Bacsó Péter Michael Krügert mutatta be, aki maga is sikeres könyvkiadó. Számos fiatal író reprezentálja a szépirodalmat a könyvfesztiválon. A – talán – legérdekesebb figura az orosz származású Wladimir Kaminer, ki táncos mutatvánnyal egészítette ki a bemutatkozást. A németek megszerették az alkotót, ki úgy lépte át a kilencvenes években a német határt, hogy egy szót sem tudott németül, de azóta már hat könyvet publikált. Szintén a könyvfesztiválon mutatkozik be az elsőkötetes Ulla Lenze.

Nemcsak az írók és az alkotók találkozhattak , hanem a kiadói szakma is a kiadói kerekasztal programjának keretében A német vendégek mellett szerepelnek svéd (Torgny Lindgren) szlovák, walesi, ír, spanyol szerzők. Először szerepelt a fesztiválon önálló programmal és kiállítással Szlovákia. Negyedszer adott otthont a fesztivál az un. Elsőkönyvesek Fesztiváljának, amely egyes nemzetek legtehetségesebb fiatal prózaíróit vonultatja be minden évben. Elsőkötetesként jelentkezik a rendezvényen Bódis Kriszta, Bánki Éva, Berniczky Éva, Nagy Gabriella és Teslár Ákos. A Tarján Tamás által vezetett Születésnapi Irodalmi Szalon ünnepli az ötven, hatvan, hetven és más kerek számot megért alkotóit (Határ Győző, Méray Tibor, Dobai Péter, Kárpáti Kamil, Nagy Pál, bitó László, Bart István stb.).

A szigorúan szűken értelmezett könyvszakma mellett a rendezvényen szerepelt a Magyar Fotográfusok Háza, a Magyar Illusztrátorok Társasága. Volt még egy igazi díszvendége a könyfesztiválnak, a már idős költőfejedelem, Faludy György, ki átlátszó fehér rum mellett szokott szívesen beszélni arról, hogy a negyvenes években a könyvsátrak alatt hol is ült pontosan József Attila és Móricz Zsigmond. Ő még mindenre emlékszik, de euro akkor még nem volt.