Wanderers: A nem is olyan távoli jövő filmje (03:50)
Nemrég látott napvilágot Eric Wernquist animációs filmje, a Wanderers, ami az űrutazós filmek közt végre újítás, szinte nem is fikció. És hogy ezt hogy értem? A film tudományos tényekre és forrásokra alapozva mutatja be a jövőben elérhető lehetőségeinket, a saját Naprendszerünkben való utazást és ezen úti célok látványát, ami jóval elérhetőbb távolságban van számunkra (időben és térben is), mint például másik univerzumokban új élhető bolygók után kutatni (Csillagok között).
A digitálisan elkészült jelenetek valódi helyekről készült valódi fotók és adatok alapján készültek el. A film monumentális és elbűvölő egyszerre, különösen épp a valósághoz való közelsége miatt. A képsorokat Paul Sagan felolvasása kíséri Pale Blue Dot című könyvéből, ami szintén egy valós tapasztalat, a Voyager-1 űrszonda által a földről készített fotó hatására íródott.
A nem egészen négy perces film első jelenetében együtt áll a Merkúr, a Mars, a Vénusz, a Jupiter és a Szaturnusz, ez még a régmúlt, ahonnan a jövőbe ugrunk, a Jupiter zsugorodó Nagy Vörös Foltja, a Szaturnusz Enceladus nevű holdjának gejzírjei, a Mars két krátere, szintén a Szaturnusz egyik holdjának, az Iapetusnak az egyenlítői hegygerince mind valós felvételek alapján kerülnek bemutatásra.
Természetesen el is rugaszkodik a valóságtól a tudományos tényektől, például a Szíturnusz gyűrűinek ábrázolásakor, vagy azoknál a jeleneteknél, melyekben űrhajósok az Europé felszínén járnak, vagy a bázisugrás az Uránusz Miranda nevű holdjának sziklafalánál.
Mindenesetre végre nem valami szenvelgő fikciót kaptunk a felfedezésre való ösztönzés és a lehetségeshez, a már ismert valósághoz való közelsége teszik igazán érdekessé a filmet.
Hozzászólások