Bibó István liberális gondolkodóként élte le életének alig 68 évét. Ez idő alatt levelező tagjaként köszönthette a Magyar Tudományos Akadémia, együttműködött az ELTE egyetemi könyvtárával, 1956-ban kinevezték államminiszternek és számos tanulmányt írt. Halála után Széchenyi-díjat kapott és létrehoztak egy szellemi műhelyt is, amely az ő nevét viseli.
Többek között ez utóbbiról is szó esett vasárnap, a Múzeum utcában. A Kossuth Klubban megrendezett előadások taglalták például Bibó életművének mai értelmezését, a magyarországi zsidókérdést 1989 után, illetve azt is, hogy miért szorult háttérbe a bibói gondolat.
Az előadásokat megelőzően Gulyás András nagykövet úr köszöntette az egybegyűlteket, olvasta fel Göncz Árpád hajdani köztársasági elnök üzenetét. Ezek után az esemény fiatal moderátora megjegyezte: „ Az előadások pártpolitikától mentesek lesznek, de a politika nem kerülendő.” Ez többé-kevésbé így is történt.
A délután folyamán megtudhattuk, mi a hivatása a Bibó István Szellemi Műhelynek, milyen tanulmánykötetek és monográfiák jelentek meg Bibó életművével kapcsolatban. Kisebb kerekasztal beszélgetésre is sor került: a második előadás végén a szervezők lehetőséget adtak kérdésfeltevésre. Bibó életéről, nézőpontjáról, gondolatairól és hatásairól – illetve ellenhatásairól- neves történészek, szociológusok és gondolkodók beszéltek. Hogy csak néhányat említsek: Tatár György, Botos János, Balog Iván és persze még sokan mások.
A beszélgetések alatt kiderült – és erről az előadók is szót ejtettek- , hogy Bibó és a bibói gondolat sajnos már jó ideje nincs a köztudatban, nem sokan foglalkoznak vele és kezd feledésbe merülni. Egészen pontosan 1991-től úgy nevezett „bibófelejtésről” is beszéltek, majd a következő évtől indult útjára egy együttműködés és jött létre a szellemi műhely. Ám azt örömmel – vagy pont ellenkezőleg- állapították meg, hogy Bibó teóriái, gondolatai időtállók. Amit ő 50 évvel ezelőtt megjósolt vagy amire figyelmeztetett, az be is következett. Erről beszélt Bibó István fia is, amikor lehetőség nyílt a felszólalásra. Úgy gondolom, hogy ez meg is koronázta a délutánt, hiszen szavai hitelesítették az addig elhangzott gondolatokat.
A vasárnapi eseménysorozat délután fél 1-től, egészen este fél 9-ig tartott; a nap befejezéseként megemlékezést tartottak a Parlamentnél található Bibó szobornál. A Bibó centenárium így egy hangulatos és meghitt gyertyagyújtással zárult a Kossuth-téren.