A The Violin Alone című dokumentumfilmtől hangosak a filmes-és zenei portálok. 6, azaz hat Emmy-díj! Kár, hogy a magyar közönség csak az amerikai bemutató után évekkel láthatta.
A film egy kortárs zenemű keletkezésének története. A két modern zseni, Oláh Vilmos Liszt-díjas hegedűművész és Eric Funk klasszikus zeneszerző találkozásának és közös munkájának gyümölcse. Az koncepció egészen egyedülálló a zenetörténetben: a hegedűs játssza a saját kíséretét is. Azaz nemcsak hegedűsnek kell lennie, hanem például klarinétosnak, fagottosnak, kasztanyettásnak is. Többféle hangszer tónusát kicsalni hegedűjéből. Ez teljesen idegen a hangszer adottságaitól, és hagyományos kezelési módjától. De hát ki ne akarna újítani, beleírni magát a történelembe.
Egy tudományos kísérlet sikeressége számokban kifejezhető. A művészet más. Itt nem lehet olyan egyértelműen eldönteni. Véleményem szerint, bár a fő célt nem sikerült – mert nem sikerülhetett – megvalósítani, Eric Funk ötlete, és Oláh Vilmos kvalitásai és szívós küzdelme során egy erőteljes mű született. Akármilyen közhelyes is, néha az út érdekesebb, mint a cél.
Maga a film magán viseli a tipikus hatásvadász amerikai produkciók jellegzetességeit. Mint a mondandó sokszori ismétlése, megható – vagy annak – szánt képsorok felvillantása. A kamerakezelés viszont egészen elképesztő. A speciális szögekből felvett momentumok kész művészportrék. Közelről láthatjuk az alkotó tekintetét, a húrok rezgését, ahogy még ő maga sem látta. A vonó nyomán felcsapó gyanta felporzása sem hétköznapi látvány.
A dokumentumfilm a zenedarab keletkezésén túl betekintést nyújt a művész, Oláh Vilmos hétköznapi életébe. Gyermekeit is bemutatja, fényképüket hangszere tokjában tartja, hogy a hosszú külföldi távollétei során is vele legyenek. Könnyvadászat ide vagy oda, szerintem jót tett a filmnek a művész emberi oldalának felvillantása. „A művész elsősorban ember.” – hallhatjuk a filmben többször megszólaló Vásáry Tamástól.
A vetítés előtt hallhattunk egy kissé hosszúra nyúló beszélgetést Becze Szilvia, a Bartók Rádió műsorvezetője, Oláh Vilmos és Szabó Péter között. Oláh és Szabó előadta Bartók Béla Duóiból adott elő, majd hallhattuk Eric Funk új, itt és most debütáló Melismas for Violin solo c. művét Oláh Vilmos előadásában. Kiemelném Oláh káprázatosan légies, finom vonókezelését.
Eljött a budapesti komolyzenei élet apraja-nagyja, és tanúi lehettünk egy egyedülálló kísérletnek. Hogy sikerült-e, azt mindenki döntse el maga. Ami tény, hogy emberfeletti teljesítményt követelt. Néha Embernek lenni a legnehezebb. Az megvan. Mindenki „Vilije” világkörüli sikerei, hírneve ellenére is szerény, alázatos ember maradt.

Gulisio Tímea