-A Vágyvillamos előadás komoly szakmai elismerést mondhat magáénak, a POSZT-on

is szeretik. Mitől lett ekkora siker?

-Van úgy, hogy egy előadás szerencsés csillagzat alatt születik. De ezt persze közben

az ember nem érzi. Egy ideig csak a problémákat látja, baja van magával, az egész

anyaggal, aztán egyszer csak jön az ihlet. Ez egy összetéveszthetetlen érzés, azt

szoktam mondani, hogy ilyenkor kegyelmet kap a színész. A próbák egyszer csak egy

másik energiaszintre lépnek. És tudod, hogy jó irányba haladsz.

Vannak jó, jobb, kedvelt és még inkább kedvelt előadások és van ez a kegyelmi

állapot. Ami csak ritkán adatik meg. Nem tudom, válaszoltam-e a kérdésedre… 

-Változott az alakításod a premier óta?

-Nagy baj lenne, ha nem változott volna. Meghatározott kereteken belül. Adva volt a

meder, amiben egy darabig kis patakocska folydogált, mostanra pedig – úgy érzem

– ugyanabban a mederben nagy folyóvá szélesedett. Ennek a szabadságát nagyon

élvezem. Vannak persze apályok is, de Zsótér az a rendező, aki nem hagyja ellustulni

embert. A hatvanadik előtt is próbáltunk! 

-20 éve vagy tagja a Radnótinak. Ez egy komoly kapcsolat. Ha azt mondom, Radnóti

Színház, mi jut eszedbe először?

-Ez evidencia, nem szoktam ezen gondolkozni. Nem emlékszem, milyen volt, amikor

nem volt, nem tudom, milyen, amikor nincs. Sok minden történt ez alatt az idő alatt,

de a kötődésem erősebb, mint valaha.

-Milyen szerepek várnak még rád az évadban?

-Októberben volt A csillagos ég bemutatója. Nagyon szeretem azt az előadást.

Januárban kezdem próbálni Az Anatol és a nők c. Schnitzler-darabot, aminek Pál

András és Schneider Zoltán lesz a két főszereplője, én játszom az egyik nőt az öt

közül. A többiről pedig kérdezzük meg Bálint Andrást.

-Most éppen (kivételesen) nem próbálsz. Mivel telnek napjaid?

-Most éppen nyílt napokra járok különböző iskolákba. Laura jövőre lesz nyolcadikos,

nem akarom utolsó pillanatra hagyni az iskolaválasztást, mert nem biztos, hogy akkor

is lesz rá időm. A szabadidő pedig elsősorban a családé. Meg az olvasásé és egyéb

kulturális élményeké.

-Szoktál szerelmes leveleket kapni?

-Hála istennek, igen.