Maximális szórakozástatást nyújt a Némó nyomában folytatása: izgalmas, vidám, olykor pityergős. Az esetleges hiányérzet azonban nem alaptalan. Mi változott a Pixarban az elmúlt tíz évben?

Tizenhárom évvel ezelőtt kezdődött Némó kalandja, amikor világszerte bemutatták a Pixar stúdió ötödik nagyjátékfilmjét. A Némó nyomában irdatlan sikereket ért el: akkoriban ez volt a legnagyobb bevételű animáció, továbbá az év második legnézettebb mozija. Négy Oscar-díjra jelölték, ebből egyet, a saját műfajának kitüntetését el is nyerte. A siker töretlenül folytatódott a DVD-eladásokban is, ebből a korongból értékesítették minden idők legtöbb lemezét (több mint 40 milliót!).

Aztán a Disney teljesen bekebelezte a stúdiót, így hát folytatták. Az új rész a korábbi mellékszereplőre, Szenillára fókuszál. A rövidtávú memóriazavarral küzdő palletás doktorhalban egyszer csak felvetül, hogy megkeresi a szüleit, akik egy mélyről feltörő emlék alapján Kaliforniában élnek. Szenilla azonnal el is indul, Némó és Pizsi, akik a családtagjuknak tekintik, fáziskéséssel követik, számtalan kalamajkába keveredve útjuk során.

Mindenféle izgalom vár a főhősökre: egy jelenetben például egy bámulatosan agresszív polip támadja meg a bohóchalakat, bevallom, rég izgultam ennyire filmen! A többi állat azért sokkal inkább kedves, noha nem tökéletes figura. A mellékszereplők a Szenilla nyomában igazi ékkövei. A lusta oroszlánfókáktól kezdve Sorson, a bálnacápán át Hankig, a polipig mindannyian ott fognak figyelni plüssállatként a gyerekes családok életében, egytől egyig aranyos és szeretnivaló karakterek, akikre jól esik majd visszaemlékezni. A legviccesebb mellékszereplő azonban egyértelműen Kautzky Armand – így-így, Kautzky Armand maga, többet nem mondok, de garantálom, hogy ütni fog!

Érdekes módon egyébként az események döntő része ezúttal nem az óceánban, hanem egy tengeri élővilágkutató központban játszódik, ahol beteg állatokat ápolnak, majd engednek vissza a tengerbe gyógyulásuk után. Néhányan a központban élve tengetik napjaikat, többnyire kellemes boldogságban, nem pedig akaratuk ellenére. E szokatlan helyzetben az állatok nem igazán vágynak a szabadságra, de nem is taszítja őket a korlátlan óceán. A bezártság nem frusztrálja őket, de nem is élvezik feltétlenül a börtön nyújtotta biztonságot. Egyfajta furcsa együgyűség jellemzi szinte az összes halat, a bágyadtság egy sajátos fátyolként húzódik rá a személyiségükre.

Alapvetően jellemfejlődésről sem beszélhetünk egyik karakter esetében sem (kivéve talán Hanket). Szenilla a memóriazavara folytán egy spontán és vidám lélek, de mivel ez számára nem tudatos, ezért talán túl összetett lenne a gyerekeknek mintaként tekinteni az ő életmódjára…

A cikk folytatása ITT!