A női Szellemirtókat különös 30 éves áthallások és némi könnyed nosztalgia menti meg a teljes érdektelenségtől. Az 1984-es verzióra már inkább direkt a piacnak szánt panelremake-je nem érte el, hogy újabb generációk cuppanjanak rá: az igazi jófiú továbbra is Bill Murray marad.

Alapvetően nem lenne gond, ha egy ilyen filmet valamilyen koncepcióval gondolnának újra, megadva egyszerre az újraszórakoztatás és az újragondolás lehetőségét, teremtve az egésznek valami modern körítést. Részletek ebből ugyan megvalósultak az idén ugyanolyan címmel bemutatott, csak éppen női főszereplőkkel előadott szellemirtó csapattörténetben, de sajnos pont azok a részletek vannak meg, amik inkább egy globális piac újabb termékét, nem pedig egy legenda újjászületését tették a vászonra, természetesen 3D-ben, mi másban.

Nem vagyunk persze meglepve, hiszen a járt utat járatlanért továbbra sem cserélő hollywoodi stúdiók ezúttal sem szégyenkeztek. Persze nekünk, mindig újra vágyóknak a tavalyi hó mindig szebb: éppen most is megelégedtünk volna azzal, amit Az ébredő Erő decemberi premierje idején például kritizáltunk. Mert a Szellemirtók is csupán lehúz egy újabb bőrt, simán nyom egy Ctrl-C / Ctrl-V-t, ahogy azt Harrison Fordék is tették, azonban még abból a bugyuta történetből is legenda lesz egyszer, ami a mai 10 éveseknek később maga lesz az univerzum.

Ennél a filmnél mindez nem mondható el: hiányoznak az egyéniségek mind a karakterek, mind a színészek terén, a zene és a történet ugyanaz, nem lesznek idézhető mondatok; egyáltalán ez a film nincs jókor jó helyen, mint volt eredeti változata. A legnagyobb gond azonban, hogy ez a gyártókat egy fikarcnyit sem zavarja. Talán sőt.

Pedig a szándék látszik, némely részlete azonban kudarcba fullad, vagy egyszerűen nincs végiggondolva. Szívet melengető például a 32 évvel ezelőtti verzió gyakori megidézése: nem csak a szkeptikus professzor szerepében brillírozó Bill Murray-re (némileg szörnyű, hogy 4 mondatos szövegével tőle kapjuk a legtöbbet), vagy a taxisofőrként majdhogynem cameózó Dan Aykroydra gondolok, hanem a valaha volt főellenség habcsókemberre is, ami jelképesen majdnem agyonnyomja a főszereplőket.

A cikk folytatása ITT!