Aki kihagyta a hétfői Robbie Williams koncertet… tulajdonképpen senki nem maradt le róla, hisz mindenki, aki él és mozog ezen a földrészen, az ott volt tegnap este a nagyszínpad porában, rálépett a lábamra vagy legalábbis öntött rám némi sört, a biztonság kedvéért. „Sokan vannak, nagyon sokan. Majdnem annyian, mint a szombati Kiscsillagon’- hangzik el az este legfontosabb mondata. A megashow első taktusai aztán feledették velünk az összes kellemetlenséget, köztük a cirka három órás bejutást. Ja, nem, azt azért nem.

Aztán Monsoon alatt jött az első sokk, érezzük, hogy valami nincs rendben, valami nagyon félrement. Robbie itt még meglehetősen agresszív és időnként nagyon hamis. Sokat vicsorog különböző kamerákba, egyáltalán nem szép látvány. Én amondó vagyok, úgy ahogy van, felejtsük el ezt a számot és tekintsünk előre! Pontosan nem tudom már hogyan és hol, szinte észrevétlenül úsztunk bele a Bonoék Im Still Haven’t Find What Im Looking For-jában, de egyszer csak azt vettük észre, hogy énekeljük. Fricska vagy sem, azért megkívántam egy jó U2 koncertet…

A est felénél kb. annak, aki esetleg nincs képben, vagy nem olvasta ide vonatkozó cikkünket, Robbie négy mondatban összefoglalta a karrierjét: 1. én voltam az a kövér csávó, aki ezt csinálta (itt táncol Take That módra, dünnyög is hozzá, talán egy régi slágert) 2. elvonóra mentem 3. újra elvonóra mentem, 4. végül én lettem ez a fantasztikus világsztár, akit most itt láttok, Robbie Williams! Megjegyzés, nincs szexibb egy olyan pasinál, aki imádja magát.

Természetesen nem maradhat el a fő attrakció sem, mikor is a világsztár lemegy megsimogattatni magát a plebs közé, s persze hogy tizedmásodpercek alatt több százan élnek a lehetőséggel. Én sajna túl öreg és túl messze vagyok, nem úgy mint Krisztina, aki csak 22, közelebb van, sőt még egy unofisöl Robbie Williams életrajzot is elhurcolt magával, persze hogy neki szól She’s The One. Kriszti vette az akadályokat, jól teljesített, cuki kiscsaj volt, minden elismerésem az övé. Tudom, tudom, kötelező elem a lányfelcibálás a színpadra, még ha kicsit uncsi is.

Az I Love Rock and Roll alatt aztán már nem csak az eddig látott mell és hónalj szőrét, de szoknyáját is felvillantotta a sztár (nem Kriszti). Szép és megható pillanat volt. (Apropó, látta valaki, mikor öltözött át?) Ahogy Freddy Mercury emléke előtt való tisztelgés, a Bohemian Rhapsody-val, még ha azokba a magasságokba nem is sikerült eljutnia, ahova a nagy elődjének.

És aki azt képzelte, neki koncertvizuál már nem nyújthat újat, az nagyon tévedett, hiszen egy profi csapat profin összerakott munkáját csodálhattuk hétfő este, melynek középpontjában az áll, hogy a Világsztár mennyire imádja önmagát, hát imádjuk őt mi is, mi mást tehetnénk?

Az utolsó számra, az My Way-re aztán azt is levette a lábáról, akiket eddig nem sikerült és szárazon tűrte a támadásokat. A vadul dühöngő oroszlánból csillogó szemű, kenyérre kenhető kisfiú lett, aki mindenkit levett a lábáról. Mert megteheti, pontosan tudja, hogy kell, erre született!