A Bowen-család új házba költözik, mert az apa (Sam Rockwell) elveszítette a munkáját. Csakhogy a jó vételáron megszerzett épületben furcsa dolgok történnek, amelyeket a két kisebb gyermek, Griffin (Kyle Catlett) és Madison (Kennedi Clements) érzékel a leginkább.
A kopogószellem tehát visszatért, a Steven Spielberg ötletéből megvalósult 1982-es alkotást szinte azonos történettel láthatjuk újra. A változtatásokat kisebb részben a megváltozott gazdasági körülmények alakították – gondolok itt elsősorban a munkanélküliségre –, a nézők számára fontosabb újdonságokat azonban inkább a filmtechnológiai fejlődés indukálta. Az új verzióban sokkal több a vizuális effekt, a hangsúlyt is elsősorban erre helyezték alkotók.
Persze mindez semmit sem ér, hiszen bármennyire is próbálkoznak az Álomgyárban, egy kísértetes horror még mindig nem attól ijesztő, hogy látványos, hanem a feszültségadagolástól, illetve attól, hogy a középpontba helyezett félelem mennyire emberi, mennyiben alkalmas az azonosulásra. Egyik sem működik itt, a nagyobb probléma pedig egyértelműen a feszültséggel van. Az új Poltergeist mérhetetlenül unalmas, és leginkább azért, mert a benne látottakat ezerszer láthattuk már. És ez (sajnos) nem azért van, mert a film egy feldolgozás. A téma teljesen lerágott csonttá vált, és erre tökéletesen rávilágít az aktuális horror, hiszen a története nagy vonalakban teljesen megegyezik a Démonok közöttel (vagy a Sinisterrel vagy az Insidioussal vagy Az elnémultakkal vagy a…).
A cikk folytatása ITT!
Hozzászólások