Kiváló kiindulópont lenne Agatha Christie-nek. Már-már azon agyalunk, ki tette el láb alól a láthatatlan házigazdát, ám változik a játszma tétje: el kell titkolni, mi történt vele! A luxuslakás birtokosát körülvevő misztikum lassacskán feltárul Chris (Nagy-Kálózy Eszter) és Ken (Simon Kornél) előtt. A baráti házaspár kreatívan ködösít a New York-i alpolgármester botrányáról, de ők sem füllenthetnek a végtelenségig. Hamarosan belegabalyodnak a hazugságok hálójába, a lódítás ugyanis különös szabályszerűséggel rendelkezik. Minél szövevényesebbé, szerteágazóbbá válik egy hazugsághalmaz, annál nagyobb az esélye a hantázónak a bukásra. Túl sok tényezővel kell operálnia, így törvényszerű, hogy hibázik! Igaz a híres mondás: a nagy hazudozóknak kiváló memóriával kell rendelkezniük.

Neil Simon elegáns lendületességgel zongorázik a megszokott eszköztár jól bevált elemein: félreértések, humoros helyzetkomikumok, különböző jellemek ütköztetése teszik pergő ritmusúvá a Puskás Tamás rendezte darabot, mely egy pillanatnyi pihenést sem enged az ember rekeszizmainak, a nézők végigkacagták az előadást. Ehhez természetesen hajmeresztő füllentésekre van szükség váratlan rokonok rosszullétéről, gázrobbanásról, a Hitleres dokumentumfilmek közösségteremtő erejéről, logikai bukfencek sorozatáról. A szerző szellemes komédiát kerekít az igazság képlékenységéről, a pletykák torzító természetéről. A darab önmagában egy száguldó tornádó lenne, amit olvasva talán kevésbé élveznénk, nehezebben tudnánk követni – a Centrál színészei teszik átélhető, személyes impresszióvá a lódítások lavináját. 

Ehhez persze különleges, olykor abszurd arcok kellenek. Az alpolgármester köré sajátos holdudvar szerveződik ügyvédekből, orvosokból, kétes alakokból, akik fondorlatos trükkjeikkel, frappáns beszólásaikkal, jellegzetes gesztusaikkal kiváló játékteret biztosítanak a színészeknek. Simon Kornél bravúrosan alakítja Kent, aki alkalmilag süketté válik, remekül megágyazva az ebből származó helyzetkomikumnak. Neil Simon itt ügyes kézzel emeli át Csehov Három nővérének egyik alakját, az öreg és süket Ferapontot a nyomasztó orosz elöljáróságból a tékozló amerikai elit környezetébe. A darab szünetében egy idősebb házaspár épp arról csevegett, milyen vicces a keveset halló fiatalember. A szereplők beszélgetni próbálnak Kennel, de ő teljesen félreérti őket, így a kontinentális utat bejáró „süketek párbeszéde” itt is sziporkázó szituációkat szül, ezúttal a csehovi melankólia nélkül.  

Nagy Kálózy Eszter ennél valamelyest csendesebb szerepet kapott Ken feleségeként, ám ebből is kihozza a maximumot. Külön öröm látni, amint ez a határozott színésznő lubickol a hazugságok hálójába gabalyodó, össze-vissza improvizáló asszony karakterében. Liptai Claudia Claire-je lekezelő, cinikus cicababa. A színésznő személyisége erősen áthatja Claire alakját – vagy az már eleve ilyen volt? Nehéz eldönteni, hogy ez a kritikus stílus maga Claudia vagy a szerep sajátja. Neil Simon is így akarta? Liptai önmagát alakítja.

Rudolf Péter ezúttal is szenzációs a pökhendi, nagystílű adószakértő alakjában. Furmányos pénzügyi fenegyerekké változva futószalagon szállítja a leleményesen őrült ötleteket, brutális kiszólásokat, egy grimaszában felvillantja a seftelő sunyiságát és a rosszfiú sármját. Mintha a Ponyvaregény világából szökött volna, de a zűrösebb mai magyar valóságban is megállná a helyét. Minden balhéból kidumálja magát, dörzsöltségével apránként ő válik a darab főszereplőjévé, még akkor is, ha Neil Simon egy nyakatekert fejtartással „ajándékozza meg” Rudolfot.  

Senkinek sem kell bemutatni Scherer Péter ezerarcúságát, aki ezúttal a pszichológia Galla Miklósaként minden megszólalásában mulattató. Most kisebb szeletet kapott a nagy tortából, ám epizódszerepben is briliáns bohóc lélekbúvár papucsférjként. Ha a férj elnyomott, a feleség diktátor – mondaná Hercule Poirot, mikor a durva dialektika másik oldalán Básti Julit találja asszertív asszonyként, aki ráadásul konyhatündér is. Idegtépő kacagására mindenki felkapta a fejét a nézőtéren, speciális mozgása pedig a pantomimesek precizitását juttatta eszembe.

A politikus Glenn (Schmied Zoltán) és párja, Cassie (Bertalan Ágnes) vitája, kegyetlen marakodása a történet drámai vonulatát erősíti, kissé kizökkent a mosolygásból, mintha véletlenül egy Arthur Miller darabon lennénk. A feszültség alól azonban hamar kikacsint a humor: a politikus bujkálása a botrány elől, Cassie már-már szektás őrülete megmutatja, milyen az érdekes szerep és a jó színész találkozása. Hab a tortán Cserna Antal zsaruja, aki a rigorózus rendőr árnyékának nevezhető, mert alapos akar lenni, viszont könnyen befolyásolható – kiváló játékszer egy profi hazudozó számára. Cserna hibátlan a habozó fakabát bőrében, bár nem ilyen zsarut szeretnénk magunk mellett tudni, ha valami rázósabb balhéba keveredünk. E sajátos seregszemle tagjai tehát a színpadon keresztezik egymás útját. Nézd meg a Pletykafészket, és azt is megtudhatod, hogyan csitíthatsz le egy tomboló hisztérikát, vagy milyen groteszk baleseteket okozhat a szimpla főzés.

Egy örök tanulsággal minden néző gazdagabb lesz: ne rendezzünk partit barátainknak, ha botrányos füllyukasztásra adjuk a fejünket!