New York Happy, Pilisfehérvár depi

Megesik, hogy az első benyomás csalóka. Színházi kritika.

Megesik, hogy az első benyomás csalóka. Így van ez a Fészek Színházban játszott Happy New York című darabbal is. Ha az első 10 perc nem tetszene, azért még ne rohanjatok felháborodva a pénztárhoz. Mert a kissé nyögvenyelős kezdés után belendül a darab, és bár távolról sem tökéletes, nagyon szórakoztató, és egy adag szellemi hamubasült pogácsát is ad, amin még napokig el lehet rágódni. Szóval gondolkodásra is késztet, az pedig csak a jó színdarabok ismérve.

Ami még az elején talán furcsa lehet, az a minimalista színpad. Csak néhány fekete téglatest és fekete kocka áll a fekete falak között. Ezekre alkalmasint ráülhetnek a színészek. Meg még néhány fogas, amin ilyen olyan ruhadarabok lógnak. Ennyi.

Szóval ezt eleinte szokni kell, de végülis azért jó, hogy ilyen minimál a színpad, mert így abszolút színészi játék kerül a középpontba. A darab közepére egyáltalán nem lóg ki a lólába, amikor pl. megtudjuk, hogy az egyik jelenet egy luxusszállodában játszódik. Simán odaérezzük magunkat a fekete űr ellenére, amit látunk.

 

Az összegyúrt mikrokozmosz

Egy rejtélyes alak érkezik a Földre, azon belül is Magyarországra, azon belül is egy Pilisfehérvár nevű kitalált településre. Hogy pontosan ki is ő, és mit akar, az a darab végéig rejtély marad. Lényegében emberről emberre költözik, és mindig a gazdatest halála után vált csak hordozót. Minket magyarokat vizsgál. Bizonyítékot keres valamire, ami szintén csak a vége felé válik világossá.

Pilisfehérvár a mai magyar valóság összegyúrt mikrokozmoza, ugyanúgy ahogy pl. Castle Rock az amerikai társadalom tömörített fájlja Stephen King könyveiben. A testről-testre költöző, önmagát Péternek nevező személy a történet nagy részében ezen a településen bolyong, és ugyanazon hat ember körül bukkan fel minden hordozójában: egy törtető politikus, egy leszálló ágban levő színésznő, annak elhanyagolt lánya, egy fiatal kapzsi színész, és egy öreg házaspár alkotják a magyar társadalom bemutatni kívánt szeleteit.

Rendező a székben, a színpadon és a közönségben

„Hét nap, hat élet, öt halál” – írja a színház ajánlója nagyon találóan, majd azzal folytatja, hogy „Magyar ponyvaregény” – ez viszont már kicsit sántít.

Ami rendkívüli, hogy a rendező ott van a rendezői székben, a színpadon, és a közönségben is. A két test közötti időszakot Péter egy fekete, téren kívüli térben tölti, ahol egy még nála is rejtélyesebb dobos az egyetlen társa, akivel minden epizód után dumál egy kicsit. A dobos amúgy a közönség első sorában ült, maga előtt egy dobszerkóval, aminek ütögetésével többször is aláfestette a darabot. A dobost maga az író és rendező, Cziczó Attila alakította, a mű főszereplője tehát saját alkotójával folytatott diskurzust az egyes jelenetek között.

 

Emberi

Fanyar humor, és groteszk drámák tarkítják a pilisfehérváriak életét, és egymáshoz fűződő viszonyukat. Eleinte mindannyian borzasztó ellenszenvesek. Tele vannak gyarlóságokkal, de a történet folyamán szépen lassan mindannyiukból kibukik az ember. A gondokkal gyötört, félelmek elől menekülő, bizonytalanságokkal küzdő ember. Szépen lassan megismerjük a démonokat, amelyek olyanná tették őket, amilyenek.

Ez egy elég jó alap, és működik is. Attól működik, hogy a szereplőket tényleg aprólékosan kidolgozták. Emberi tulajdonságok garmadája színesíti mindegyiküket, egyáltalán nem egydimenziósak. Ez pedig kell is, mert a darabnak, mint már mondtuk, vannak szembeszökő hibái.

 

Hullámzó jelenetek

Egyrészt a jelenetek színvonala hullámzó. A legtöbbjük nagyon jó, de vannak közöttük kidolgozatlan, együgyű, vagy éppen hatástalan jelenetek, olyanok, ahol érezzük, hogy mit akartak kihozni a dologból, de nem sikerült. Ilyen például az eleje is. A nyitójelenetet riasztóan bugyuta humor járja át, de ez a 10. perctől felszívódik, de azért ki kell bírni.

De még jobb példa az idős házaspár erotikus fellángolása. A darab közben szépen lassan rájövünk, hogy minden jelenet az emberi gyarlóság egy-egy formáját mutatja be. Ezeket általában jól megírták, működnek. Főleg mert hagyják, hogy az ember maga rakja össze a konfliktusok építőkockáiból, hogy most itt miről van szó. Azután egyszer csak jön a bujaság, és bemutatják, hogy valaki nagyon buja, oszt kész. De elég gyenge még, a nagy anya-lánya jelenet is a vége felé (ezt spoilerveszély miatt nem lőhetem le). Ellenben vannak kifejezetten zseniális jelenetek is. Például a pilisfehérvári önkormányzati ülés, ahol a falut sújtó problémákat sutba hajítva bemutatják a helyi hokicsapat új edzőjét, vagy amikor a bérgyilkos szobapincér betoppan leendő áldozata szállodai szobájába, és beszédbe elegyedik vele.

 

Túlságosan megmondják

A második gond szerintem a mű vége felé kezd jelentkezni. Amikor elkezdjük megkapni a válaszokat a darab közben felmerülő kérdésekre, akkor borzasztóan szájbarágóssá válik a történet. Nem hagyják meg a nézőnek a luxust, hogy kihámozza a mondanivalót, töprengjen, esetleg vitatkozzon rajta: fogják, és lenyomják a torkán. Az ember ilyen, a világ olyan, a magyarok amolyanok, Érted Már?!

Szintén színvonalhullámzás tapasztalható a színészi játékok terén. A skála a zseniálistól az alsó közepes kategóriáig terjed. A fiatal színészt alakító Horváth Máté például többször is belesült a szövegébe. A görbe másik végén egyértelműen a főszereplő, a jövevényt alakító Stubnya Béla van.

Egy színésznek amúgy is jutalomjáték lehet egy ilyen darab. Ahol 5-6 különböző ember bőrébe kell bújnia, és ezt meg is teszi. A színész elképesztő gyorsasággal és magabiztossággal váltogatott a teljesen eltérő karakterek között. Minden karakternek megtalálta a nyitját, mindegyiket jellegzetessé és érdekessé tudta tenni pár gesztussal. Mellette még a megfáradt politikust alakító Barabás Tamás alkotott emlékezeteset.

 

Az ítélet

Megfogalmaztam pár kritikus hibát a darabban, de az összkép mégis pozitív. A Happy New York nagyon szórakoztató. Ha kell hasfalszaggató humorral söpör el, ha kell szívbemarkoló drámába megy át, de folyamatosan intenzív. Valósággal megragadja a néző fejét, és nem is engedi másfelé fordulni. Ezen pedig az a pár együgyű jelenet és a bántóan szájbarágós lezárás (amelyet egyébként mintha Cziczó saját magának, és nem is a közönségnek írt volna) sem tud változtatni. Stubnya Béla átváltozásai pedig felteszik a pontot az i-re.
Érdemes tehát megnézni, de nem árt hozzá némi nyitottság. A darabban csúnyán beszélnek, groteszk dolgok történnek, bizarr beszélgetések mennek, és az ember úgy magáról nem hall sok jót. Emellett van egy adag politikai vonulat is benne, ami nekem személy szerint nagyon a szívemből beszélt, de szerintem sok embernél elvérezhet rajta a darab.

A közönséget olyan tüzetesen nem tudtam felmérni, de az feltűnt, hogy az 50 felettieknek nagyon elégedetlenek voltak. Szóval, ha a nagyinak színházjegyet akarnánk adni a szülinapjára, ne ezt a darabot választjuk. De ha bölcsész csajt viszünk randizni, vagy szellemi fröccsöt akarunk adni a férjünknek, akinek nincs mostanában ideje olvasni, vagy csak egyszerűen újszerű, friss kulturális élményekre vágyunk, és nem törnek le minket a kisebb tökéletlenségek, akkor nagyon is jó választás a Happy New York.

Share on FacebookTweet about this on TwitterShare on Google+Share on TumblrPrint this pageEmail this to someone

Színház

Találd meg a helyed!

mai bulik
buli helyek
kocsma/bár
étterem / kávézó / teázó
divat/design-shop
mozi
múzeum / galéria
színház
bubi - közbringa
gyorsétterem
dohánybolt
strand / fürdő / wellness
Az Antropos.hu térképet folyamatosan bővítjük, ha szerinted valami hiányzik róla, akkor ITT üzenhetsz a szerkesztőknek!

Hozzászólások

lap tetejére