Itt élni nem rossz és itt élni nem jó címen nyílt a Godot Galériában Kovács Orsival kiállítása, ami november 15-ig még megtekinthető. “Rajzaikon a kiírom magamból a frusztrációkat-féle terápiás jelleg a karikatúra új életre kapó műfajával keveredik.”
-Voltál korábban egy cool listán, szerinted mitől cool az amit Te csinálsz?
-Nem tartom coolnak amit csinálok, nem is igazán tudom hova tenni ezt a fogalmat. Sok helyen említettem már, de tényleg meglepett, hogy ennyi ember érdekesnek tart valamit, amit a saját szórakoztatásomra kezdtem el csinálni.
-Miért éppen Paint a munkaeszközöd? Milyen technikával alkotsz még?
-Azért szeretem a paintet, mert annak ellenére, hogy mindenki számára elérhető, mégsem használják ki az emberek a benne rejlő lehetőségeket, nagyon egyszerűen lehet látványos, színes formákat létrehozni benne. A képzőművészeti egyetem negyedikes hallgatója vagyok képgrafika szakon, így kötelező volt megtanulnom minden hagyományos grafikai technikát, mint például a rézkarc, vagy a litográfia. A tavalyi anyag a szitanyomás volt, eddig ez tetszett a legjobban.
-Társadalomkritika, világos. És a dinókkal mi a helyzet? :)
-Szeretem a dínókat. Semmiféle elvont gondolat közvetítése nem volt célom általuk, hihetetlen, hogy léteztek, simán csak lenyűgöznek.
-Több alkotásod középpontjában önmagadat ábrázolod. Egoistának tartod magad? Számít ez?
-Nem a válaszom mindkét kérdésre. Általában a valóságot igyekszem feldolgozni, a valóság pedig vitathatatlanul mindenki számára mást jelent. Nem tudom máshogy ábrázolni, amit átélek, mint a saját szubjektumomon keresztül. Hamis és hazug lenne minden más megközelítés.
-Beszélnek rólad és arról amiket csinálsz, mennyire élvezed? Volt ez valaha a célod?
-Élvezem, bár a híresség iránti vágyam úgy csökkent, ahogy éveim száma nőtt. Ovis koromban úgy képzeltem, ennyi idős koromra ismert leszek, később ez egyre kevésbé érdekelt.
-Láthatóan jól kezeled a negatív kritikákat. Ez is reklám, nemde?
-Sohasem a külső visszajelzés határozta meg, mit hogyan csináltam. Persze nagyon érdekel mások véleménye, a negatív és a pozitív visszajelzés egyaránt, de inkább érdekességként tekintek rá, amin csemegézni lehet, nem olyan dologként, ami véresen komoly, és számítana bármit is. Ha hívnak valahova, megköszönöm és szívesen elvállalom, de ha nem, nem dől össze a világ.
-Hogyan keveredtél a ‘Ki mit tube?’ zsűrijébe?
-Megkerestek és megkérdezték, hogy lenne-e hozzá kedvem. Volt. Készítettem próbavideókat, ezek alapján a szervezők alkalmasnak ítéltek a feladatra, én pedig örömmel vágtam bele. Meglepő tapasztalat volt, nem is tudtam előtte, hogy létezik az a szektaszerű, magyar youtube-os tiniszubkultúra, akik aztán nagyon furcsa és érthetetlen módon személyes támadásnak vették mind a Ki Mit Tube, mind az én puszta létemet.
-Neked jó itt élni, vagy nem jó? Ha igen, miért nem?
-Életem során talán most vagyok a legelégedettebb az életemmel. Jól érzem magam, egész jó itt élni.
-A kiállítás után mik a közelebbi és a távolabbi célok?
-Szeretném sokáig olyan jól érezni magam, mint most.
Hozzászólások