Edvard Munch a legenda szerint egy kissé túlérzékenyen reagálta le az ég vörösét, mikor megfestette a Sikoly című képét 1895-ben. Épp barátaival korzózott, amikor állítása szerint hallani vélte a természet átható sikolyát, megpillantva a lemenő napot.

Munch a Der Schrei der Natur című sorozat mindegyik képén a halálfélelmet festette meg, mely ott oson minden egyes élőlény mögött, követi minden pillanatban. A Sikoly jelenleg magántulajdonban van, egy bankár vásárolta meg 2012-ben 119 millió amerikai dollárért!

Kevesen élnek olyanok ezen a bolygón, akik nem ismerik ezt az alkotást, tényleg elmondható róla, hogy átszövi a világot és része a kulturális öntudatunknak. Mindenkinek jelent valamit!

A kép a megszületése óta eltelt több mint 100 év alatt aztán rengeteg alkotót megihletett, gondoljunk csak a híres filmre, kamaszkorunk legfélelmetesebb rémálmára, a Sikolyra és az abban szereplő maszkra, vagy éppen az ilyen és ehhez hasonló képekre:

<

>

Szóval ezt az egyik talán leghíresebb képet hozta össze egy román alkotócsapat, Sebastian Cosor rendezésében egy kevéssé ismert Pink Floyd számmal, a The Great Gig In The Sky-jal, mely főképp instrumentális részekből áll, s az a csepp kis szöveg az elején pedig kb. arról szól, miért nem kell félni a haláltól. Ez az alig két perces animáció fantasztikusan kitágította a kép terét, s egy 3 dimenziós világot hozott létre a festmény köré.

Összekapcsolni a Pink Floydot és Munch művészetét elsőre talán egy kicsit meredeknek tűnhet, ám ha alaposabban megvizsgáljuk, nem is annyira távoli a két irányzat: az expresszionizmus és a progresszív pszichedelikus rock is a kifejezhetetlent transzcendentálist próbálja lehozni közénk a földre.

Sebastian Cosor az animáció rendezője