Két kiállításon is láthatók Budapesten Elliott Erwitt képei: a Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház a világhírű amerikai fotográfus 1964-es magyarországi képeiből rendezett tárlatot, a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ pedig Erwitt pályafutásának legemlékezetesebb munkáit állítja ki.

Elliott Erwitt több mint fél évszázados munkásságába nyújt betekintést a városképektől a strandfotókig, a gyerekportréktól a kutyaábrázolásokig a Capa Központ tárlata: a fotós megdöbbentő szituációkat és hétköznapi pillanatokat egyaránt megörökítő képeit gyakran szarkasztikus stílusa teszi sajátossá és összetéveszthetetlenné – közölték az MTI-vel pénteken a szervezők.
A Mai Manó Házban Erwitt 1964-es magyarországi látogatása során készült, de itt soha be nem mutatott képeiből tekinthető meg válogatás Csizek Gabriella és Barkóczi Flóra rendezésében.
Az amerikai fotográfus egy megbízás keretében utazott a vasfüggöny keleti oldalára, ahol a rá jellemző egyéni látásmóddal örökítette meg az hétköznapokat, és számos helyre eljutott Budapesten a Keleti pályaudvartól a Citadelláig, de vidéken is járt. A monumentális szocialista műalkotások és a városi kontrasztok ugyanúgy lenyűgözték, mint a falusi élet egyszerű pillanatai.
“Büszkék vagyunk rá, hogy Elliott Erwitt két anyagát is ki tudjuk állítani: a Robert Capa által alapított Magnum fotóügynökség egykori elnöke ikonikus képeinek világszerte komoly rajongótábora van, így a külföldi látogatók terén is nagy érdeklődésre számítunk. A Mai Manóban látható képek pedig izgalmas időutazásra adnak lehetőséget, megmutatva, hogyan látta akkori hazánkat a messziről jött ember több mint ötven éve” – idézi a közlemény a szeptember 10-ig nyitva tartó kiállítások kapcsán Kőrösi Orsolyát, a Capa Központ és Mai Manó Ház ügyvezetőjét.
Elliott Erwitt 1928-ban született Párizsban, orosz bevándorlók fiaként. Gyermekkorának egy részét Milánóban töltötte, majd Párizson át 1939-ben az Egyesült Államokba emigráltak. A gimnáziumban kezdett érdeklődni a fotográfia iránt, első keresetéből vett magának egy Rolleiflex fényképezőgépet, majd a mosókonyhában sötétszobát alakított ki, és pénzért esküvőket és egyéb rendezvényeket fotózott.
Rövidesen New Yorkba költözött, ahol fillérekből élt, de néhány év alatt már a legjobb magazinoknak dolgozott. Két évet szolgált az amerikai hadseregben, utazgatásai során fényképezett Európában és az Egyesült Államokban. Jól beszél angolul, oroszul, franciául és olaszul is, ennek a tudásnak óriási hasznát vette külföldön.
Robert Capa hívására 1953-ban csatlakozott a Magnum fotóügynökséghez, ahol a szakma legjobbjaival találkozott, és Henri-Cartier Bresson is a szárnyai alá vette. Szabadúszóként olyan magazinoknak dolgozott, mint a Life, a Holiday vagy a Look. A hatvanas években három éven keresztül a Magnum fotóügynökség elnöki posztját töltötte be.
A hetvenes évektől a filmek felé fordult, több dokumentumfilmet és vígjátékot forgatott, amelyekben ugyanúgy megjelent az irónia és az emberiesség, mint a képein. Az elmúlt húsz évben is aktívan dolgozott, szabadideje nagy részét pedig a műveiből készült könyvek és kiállítások gondozására fordítja.