Újabb fiatal felnőtteknek szóló széria ért véget tisztességgel: Az Éhezők Viadala – A kiválasztott 2. meglepetéssekkel ugyan nem szolgál, de rendkívül látványos és keserédes fináléjával az elvárásoknak meg tud felelni.

A fiatal felnőtteket megszólító, úgy nevezett young adult irodalom az utóbbi években virágkorát éli. Az Alkonyat saga indította a lázat, ami aztán számos olyan sikeres franchise születésénél bábáskodott, mint az egytől egyik mozis adaptációt is megérő A beavatott, Az útvesztő vagy a Csontváros. Az egyik legfontosabb követő Suzanne Collins amerikai szerzőnő trilógiája lett, mely bár számos ismerős elemet hordozott, mégis olyan eleggyé tudott lenni, ami szintén szélesvásznat követelt magának.

Az adaptáció nem maradt el a várakozásoktól, a Jennifer Lawrence és Josh Hutcherson főszereplésével készített Az Éhezők Viadala hatalmas siker lett, így a folytatás nem is lehetett kérdés. Most megérkezett a filmszínházakban természetesen négy részesre bővült trilógia befejező epizódja, mely a még-több-még-jobb elvét szem előtt tartva lett színes-szagos finálé.

Ott vesszük fel a szálat, ahol A kiválasztott 1. része végén letettük: Peetát (Josh Hutcherson) a Kapitólium arra kondícionálta, hogy Katniss (Jennifer Lawrence) gyilkosa legyen – szerencsére nem sok sikerrel. Az Alma Coin (Julianne Moore) vezette 13. körzet egyesíti az ellenállást, és együttes erővel Snow elnök (Donald Sutherland) ellen vonul. A kérdés, milyen árat kell fizetni a békéért, és hogy a szép új világ vajon jobb lehet-e a réginél.

A háborús helyzet mögött morális dilemmák tömegét vonultatja fel az előző részben már összeszokott alkotópáros, Danny Strong forgatókönyvíró és Francis Lawrence rendező – sajnos pont egy young adult regény összetettségének szintjén. Hogy mi a helyes és mi a helytelen? Valójában egy percig sem kérdés, mégis a film úgy fogalmazza meg ezeket a kétségeket, mintha valóban el kellene rajtuk gondolkodni. Gale-nek (Liam Hemsworth) jut a cél szentesíti az eszközt, Coin elnöknek a szemet szemért, Plutarch (Philip Seymour Hoffman) személyében pedig a ne ítélj, hogy ne ítéltess elve kerül mérlegre. Mindenki megmérettetik, s aki könnyűnek találtatik, szerencsére meg is kapja méltó büntetését – az elmúlt részeket látva azonban a happy end nem lehet, és nem is hangos. Komoly árat fizet Katniss és Peeta a boldogságért – amit az alkotók egy igencsak geil és teljesen felesleges festménnyel nyomatékosítanak az utolsó jelenetben. Ettől a túlkapástól eltekintve azonban Az Éhezők Viadala – A kiválasztott 2. részének sikerült a jó ízlés határain belül maradni, szerencsére a tiniromantikus hevület csak épp annyira szövi át az eseményeket, ami még a többségnek elbírható.

A cikk folytatása ITT!