Főszereplők: Nina Hoss,
Jacky Ido, Katja Flint,
Nino Prester, Janek Rieke
Rendezte: Hermine Huntgeburth

Corinne Hofmann svájci esküvői szalonjából, barátjával a nagyon fehér szintén svájci kultúremberrel különleges kenyai szafarira megy – kezdődik az írónő legendás története írott és mozgóképes formában egyaránt. Az írónő könyvét filmre rendezte: Hermine Huntgeburth
A film műfaja romantikus dráma, viszont a mozi közel sem nyújt olyan drámai hatást – és ezt az írónő is számtalan interjúban megjegyezte – , mint amilyen az valójában lehetett. Tényleg egy kissé szirupos, már-már klisékkel teletűzdelt romantikus játékfilmet látunk. Különleges érzés azonban, hogy a történet: truestory. Ez megdöbbenti a nézőt, és végigkíséri a filmélményt. Első eszméletemben arra gondoltam, hogy mennyire ostoba ez a nő!
Corinne elmondta egy interjúban, hogy nem volt ő naív, csak hát igen-igen elvarázsolt, a szerelemtől, muszáj volt maszájjá lenni. Oké, afrika egzotikus, ismerek embereket, akik szívesen utaznának oda – röviden – no, de ott élni!?!?!? Nőként? Borzasztó.
Főhősünknek fogalma sem volt róla, hogy mibe ugrik bele. Az első meglepetés akkor érte, mikor realizálódott benne, hogy az ő Lemalianja (Jacky Ido) még hírből sem hallott a női orgazmusról. Ezt a problémát egész egyszerűen megoldotta szőkeségünk és jöhetett a többi probléma. Szamburuk törzse meglepően jól fogadta az idegent, távol a várostól, kunyhókban éltek és befogadták Carola-t (Nina Hoss), aki megküzdött a hagyományos gasztronómiai csodákkal: kecskevérrel kevert tej, cukros víz. Legyőzte a higiéniai igényeit, a bokrok között közel sem volt olyan felszerelt fürdő, mint Svájcban, az egyetlen fürdési lehetőséget, egy a kunyhóktól több száz méterre lévő kis pocsolya adta. De a két kultúra összeütközését, a férfi felsőbbrendűségét, a női természetes aláztatást már ő sem viselte, bár jó ideig 4 évig bírta…
Küzdött az emancipácóval, kőkorszaki körülmények között, az érthetetlen hiedelmekkel, szokásokkal barátkozott, megértő volt, bár csak a kecske után következett, viszont amint ő is szerzett egyet – szigorúan a törzsi igazságszolgáltatás útján – és emancipálódott volna, újra… hát megszökött.Pedig igazán erős kötelékeket generáltak, szült egy babát, Naipiri-t, aki most 16 éves, de csak 2 év múlva láthatja a maszáj apját, mert a szokások szerint első lánygyereket a nagymama kapja meg, hogy legyen, aki öreg korában segít neki, tehát Naipiri a törvényeik szerint az ő fennhatósága alá tartozik, ezért veszélyes meglátogatnia az apját.
Kedves szavak az író nőtől, Corinne Hofmann-tól: "Ha az embert megtalálja egy ilyen, egy ilyen hihetetlenül elsöprő és megrázó szerelem, akkor nincs más választása, mint követni ezt az érzést. Ha megijed tőle, és úgy dönt, hogy nem éli meg, akkor elmagányosodik."
Corinne könyve, ami alapján a film készült, 4 millió eladott példányszámú bestseller lett a világ minden táján.

Corinne Hofmann könyvének eredeti címe: Die weisse Massai / A fehér maszáj – magyarosítva: Afrikai szeretők (sic!)