NYERJ páros belépőt az Antropos.hu-n ITT! >

Az UNESCO a 2015-ös esztendőt a Fény Évének választotta. A Műcsarnok Csáji Attila Munkácsy-díjas képzőművész kiállításával kapcsolódik a művészeti eseménysorozathoz. Csáji Attila (1939) életművében alapvető szerepet játszik a fény fizikai és szellemi dimenziója. A hatvanas évektől a magyar neoavantgárd meghatározó művészeként és szervezőjeként (a Szürenon-csoport alapítója, a balatonboglári kápolnatárlatok aktív résztvevője, a Műszaki Egyetem legendás R-kiállításának szervezője) a szürreális és organikus formaalkotás, a gesztusfestészet jelrendszere szerint készítette alkotásait, majd egyre inkább a fénnyel értelmezett és a fény által teremtett művek kezdték foglalkoztatni: jelrácsokat, változó fénnyel megvilágított plasztikus képeket, hologramokat hozott létre. A művészet és a tudomány kapcsolatát vizsgáló Moholy-Nagy László, Victor Vasarely, Nicolas Schöffer, Kepes György hagyományát folytatva Csáji a hetvenes évek óta a Központi Fizikai Kutatóintézettel, majd a Massachusetts Institute of Technology-val együttműködve a lézer művészeti szerepét kutatja. Ennek eredményeként egy új képi transzformációs módot fejlesztett ki, a szuperpozíciós módszert és eszközrendszert, mely a lézerfény monokromatikusságára épít. Az eljárás újdonságát hamar felismerte a művészet, tudomány és technika kapcsolatát tárgyaló legjelentősebb nemzetközi folyóirat, az amerikai Leonardo, amelyben aztán a kutatási eredményeit publikálta. A külföldi publikáció mellett egyetemi előadásokon is ismertette módszerének lényegét, és 1987-ben a Massachutes Institute of Technology meghívása után az egyetemen működő továbbképzési kutatóközpont (a CAVS) tagjává választották, melynek az alapító Kepes György mellett Csáji Attila máig az egyetlen magyar tagja – olyan rangos személyek társaságában, mint Hariet Casdin Silver, Paul Earls valamint a közelmúltban elhunyt Otto Piene a Zero csoportból. Nemzetközi kapcsolatainak köszönhetően Csáji 1996-ban megalapította a Nemzetközi Kepes Társaságot – tagjai rendszeres kiállítási és elméleti tevékenységükkel gazdagítják a tudomány, a technika és a művészet immár 21. századi eredményeit.

A Fényút című kiállítás a sokszálú életmű belső összefüggéseit és perspektíváit tárja föl, a formateremtő szándék és a tudományos kísérleti tevékenység között. A hatvanas-hetvenes évek klasszikussá nemesedett műveit az újabb, nagyszabású lézerinstallációs munkákkal együtt mutatjuk be a Műcsarnokban.