A kiállítás apropója, hogy a XII. Magyar Könyvfesztivál díszvendége Oroszország lesz. Többszörösen is kuriózumként kell kezelni, hiszen egyrészt ez a kiállítás nem szerepel az orosz kultúrális évad hivatalos programjában, mégis az egyik legnagyobb volumenű és kétségkívül az egyik legélvezetesebb kultúrális csemege, az egyetlen múzeumi esemény. Másrészt maguk a kiállítási darabok együttes bemutatása is példaértékű, melyből mintegy 400 darab a moszkvai Rubljov múzeumból és megközelítőleg 100 pedig magyar múzeumok (Esztergomi Keresztény Múzeum, szolnoki múzeum, kaposvári Ripl-Rónai Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum) tárlatából, illetve magángyűjtőktől került az Iparművészeti Múzeum két termébe.
A kiállítók speciálisan erre a célra készítettek öntötvas vitrineket, melyek önmagukban is iparművészeti tárgynak minősülnek. A műtárgy-együttes elrendezésében kronológikus és territoriális tipológizálás érvényesül. Ezenbelül is többféle variációt találhatunk, jellemző a kereszt, diptichon, triptichon, házi oltárkák, mellkeresztek, ima ikonok.
"Az ikon több mint szentkép" – kezdte a nyitóbeszédét Bozóki András, a Magyar Kultúrális Örökség Minisztériumának minisztere. (A MKÖM 35 millió Forinttal támogatta rendezvényt.) Ezeknek a különleges, Nyugat-Európában szinte ismeretlen bronz és fémikonoknak a történelmi gyökerei a 12-13. századig nyúlnak vissza, és elválaszthatatlanok a vallásos – különösen a kijevi (értsd: Kijevi hercegség ) – orosz ember mindennapjaitól. (Mégis, magát a jelenséget, csak az elmúlt tizenöt évben kezdték kutatni Oroszországban is.) A 19. században virágkorát élő orosz szépiradalomban szép számmal találhatunk utalásokat, például a Bűn és Bűnhődés-ben Raszkolnyikov egy fémkeresztet rabol, mely a végkifejletben bűnbánatának szimbólumává válik. De Csehov és Puskin művei is említik.
Készítésük folyamata nemcsak művészi, de transzcendens áhítatot is kívánt. Az ortodox-pravoszláv szerzetesek mély ájtatosságban, az ábrázolandó szent vagy motívum mélységeit megélve jutott el a végleges formához, melyeket ezután a hívők amuletként vagy szent tárgyként is hordozhattak magukkal.
Az ikonok magyarországi megjelenése már a Kijevi Hercegség és a Magyar Királyság legkorábbi diplomáciai-kereskedelmi kapcsolataitól datálható. 19.századbeli forrás említi, hogy a Szabadságharc idején gyakran láttak az orosz katonák nyakában Kossuth Lajost formázó fém ábrázolást. A megmosolyogtató történet megoldása egy igen egyszerű, hasonlóságon alapuló tévedés. Észak-Magyarországon valóban árultak abban az időben Kossuth–medallionokat, melyeket meglátva az orosz katonák menten szent Miklósra asszociáltak.
Az orosz hívők igen bensőséges viszonyt alakítottak ki saját ikonjukkal, melyek akár születésüktől halálukig is elkísérték őket. Ehhez hozzátartozott a rendszeres tisztogatás is, melynek az évek során az lett az eredménye, hogy a buzgó hívő teljesen felismerhetetlenné tette a megformázott szent képmását és gyakorlatilag egy csupasz fémlapot hordott a nyakában. Ez is bizonyítja a Rubljov Múzeum munkatársának szavait: "őseink keze melegét és szívét őrzik."
A kiállított tárgyak mélyebb megismerését segíti és a kiállítást kíséri egy magyar nyelvű katalógus, Tienes Judit fotóival; egy Cd a magyar és orosz anyagról egyaránt (angolul is); és a helyszínen elheyezett három számítógép, melyek a kiállított ikonokról egyenként szolgálnak információval.