A Magyar Hollywood Tanács a budapesti Eötvös10 Közösségi és Kulturális Színtérben emlékezett meg a háromszoros Oscar-díjas zeneszerző, Rózsa Miklós születésének 110. évfordulójáról. Rózsa a közeli Szerecsen utcában született 1907. április 18-án (ma Paulay Ede utca).
A rendezvényen Hassay Zsófia polgármester asszony nevében Simonffy Márta alpolgármester asszony mondott rövid köszöntőt, kiemelve annak jelentőségét, hogy a VI. kerület tisztelettel emlékezik nagy szülöttjeire. Köszönetét fejezte ki a Magyar Hollywood Tanácsnak és annak elnökének, hogy ekkora elhivatottsággal karolták fel a magyar származású hollywoodi filmesek életművét, tevékenységét. Bokor Balázs nagykövet, az MHT elnöke vetített képes előadásban mutatta be az Eötvös10 kamaratermének teltházas közönsége előtt Hollywood magyar gyökereit. Részletesen kitért a nagy nevekre, akik a hollywoodi filmiparban stúdióalapítóként, rendezőként, operatőrként vagy más szakemberként értek el sikereket. Így külön kitért Rózsa Miklós zeneszerzőre és híres hangszerelőjére, a Bátaszéken született Zádor Jenőre is.

Ezt követően Hubai Gergely zenekritikus tartott előadást Rózsa Miklós életéről és munkásságáról: korszakról korszakra váltva mutatta be Rózsa zeneszerzői életművét és az egyes filmekből vett példákkal illusztrálta Rózsa zeneszerzői tevékenységét.

Ezután Szakcsi Lakatos Béla, a Nemzet Művésze, Kossuth- és Liszt-díjas zongoraművész és zeneszerző mutatta be zongora-improvizációját Rózsa Miklós műveire. Ezt követően Steven Geiger, a Mensch Alapítvány elnöke, Rózsa Miklós rokona üdvözölte a közönséget. Az elnök hangsúlyozta, hogy szeretne olyan Magyarországot látni, amely Rózsa Miklós korától eltérően itthon marasztalja a szakembereket és biztosítja azt, hogy mindenki származásától, világnézetétől függetlenül itthon érhessen el sikereket és eredményeket. Ezt követően Bokor Balázs beszélgetést folytatott Werner Gáborral karmesterrel és Szefcsik Zsolt hegedűművésszel Rózsa örökségéről.

Bokor Balázs elnök bejelentette, hogy az MHT kezdeményezni fogja, hogy Rózsa Miklós élete és munkássága bekerüljön a Hungarikumok Gyűjteményébe, a Magyar Értéktárba.

Rózsa Miklós ötéves korától hegedült, később zongorázni is tanult, hétévesen lépett fel először nyilvánosan. Gimnazistaként is rendszeresen muzsikált és megválasztották a Liszt Ferenc zenei önképzőkör elnökévé is. Érettségi után apja kívánságára – hogy legyen komoly szakmája – vegyészmérnöknek készült a lipcsei egyetemen. Közben zeneszerzést is tanult a lipcsei konzervatóriumban, ahol 1929-ben diplomázott. Műveivel, főként hegedű-zongora darabjaival és hangszerjátékával ekkorra már komoly sikereket aratott.

Rózsa zenei ideáljai Kodály és Bartók voltak, ezzel nagy ellenszenvet váltott ki a konzervatívabb ízlést pártoló kortársaiból, többek között saját társaságának tagjaiból is. A mesterekhez hasonlóan a fiatal zenész is népdalgyűjtésbe fogott, a család Nógrád megyei birtokán gyűjtötte a palóc népzenei emlékeket.

A filmzenével először 1935-ben találkozott, ebben az évben Arthur Honeggerrel együtt vett részt egy sorsfordító koncerten. A rendezvény utáni vacsorán a francia komponista a filmzene egyetlen francia veteránjaként mesélt Rózsának az új médiumban rejlő lehetőségekről. Rózsa 1937-ben került Londonba, ahol a Korda Stúdióban kezdett el dolgozni. Rózsa karrierjében A bagdadi tolvaj (1940) hozott igazi fordulópontot, pedig ehhez a filmhez eredetileg nem is őt szánták a zeneszerzői posztra; Ludwig Berger rendező véleményét végül Korda Sándor változtatta meg. A film forgatása közben a német légitámadások miatt az egész stáb Amerikába költözött, ahol a United Artists segítségével fejezték be a költséges produkciót – a stábbal tartó Rózsa Miklós már Hollywoodban fejezte be A bagdadi tolvaj felvételeit.

1946-ban a Hitchcock rendezte Bűvölet kísérőzenéjéért vehette át első Oscar-díját, a szerelmi témából írott Concerto pedig a legnépszerűbb alkotása lett. Másodszorra két év múlva, a Kettős életért kapta meg a filmvilág legrangosabb kitüntetését, a harmadikat 1959-ben minden idők egyik legmonumentálisabb kalandzenéjéért, a Ben Hurért vehette át.

Nem ez volt az egyetlen szuperprodukció, amelynek sikeréhez hozzájárult: a Cid, az Ivanhoe, a Julius Caesar és a Quo vadis zenéjének megkomponálását is rá bízták. Melodikus zenéje mesteri hangszerelésben szolgálta a legkülönbözőbb műfajú alkotásokat, a thrillertől a melodrámáig. Összesen több mint száz filmzenét komponált. Rózsa a komolyzenéhez sem lett hűtlen: írt szimfóniát, hegedű- zongora és gordonkaversenyt, kamaraműveket, zongoradarabokat és kórusműveket is.

Szülőhazájához és a magyar kultúrához élete végéig kötődött. Hosszú távollét után 1974-ben látogatott haza, a műveiből összeállított hangverseny alkalmából. Hollywoodi villája falán szinte kizárólag magyar festmények függtek, és mindig szívesen segített honfitársainak.

Rózsa 1982 szeptemberében agyvérzést kapott, és bár felépülése után bal oldala lebénult, jobb kezével még mindig tudott alkotni. Sorban írta a kisebb koncertműveket, illetve elbeszéléseiből és emlékeiből megszületett a Kettős élet című önéletrajz. Rózsa zenéiből ezalatt számtalan új felvétel született, Elmer Bernstein révén korábban kiadatlan darabok jelentek meg új felvételeken, majd később a Film Score Monthly kiadó gyakorlatilag Rózsa teljes MGM-es munkásságát kiadta a kilencvenes évek végétől.

Amikor a zeneszerző 1995-ben meghalt, Hollywoodban koncertekkel és újabb kiadványokkal emlékeztek meg a mesterről, Magyarországon viszont csak rövid búcsúztatásokra futotta a sajtótól. 2007-ben a szerző születésének centenáriuma alkalmából végre hazánkban is sor került egy koncertre, amely a kettős élet filozófiájához híven egyszerre adott ízelítőt Rózsa koncert- és filmzenéjéből.