Ideológiai harc a fehér asztalon

A jezsuita Ladányi atya Hálás községbe kapott meghívót az ötvenes években. Faragó elvtárs miatt kellett hazatérnie, ki régtől hírhedt figura volt. Ő volt egy személyben a falu bolondja és tolvaja is. Ilyen kis helyen, mint Hálás, nem lehet mindenre külön ember- mesélte Ladányi. Faragó 1944-ben csinált karriert, s a szokásos napraforgó-lopkodás, baracktolvajlás, malacszöktetés és egyéb kenyérkereseti helytelenségek helyett ő lett a járási náci( fasiszta- Kerekes Tamás) lerakat vezetője. Aztán hat golyót kapott a mellébe, de a boncasztalon hangos szóval méltatlankodni kezdett, hogy szomjas és bort kért.
A falusiak nagyon meglepődtek, amikor újra felbukkant köztük.- Talán én tehetek róla, hogy csak hatlövetű volt a revolver? Hát nem tőled kaptam? -hallatszott egy szemrehányó hang a csárdában. De nem ez volt az első merénylet, egy részeg éjszakáján egy kézigránátot vágtak hozzá, de csak a bal lábát vitte el. Aztán maga a pap javasolta, hogy rendezzenek autodafét, de azt is átaludta, noha két szomszédja porig égett. Amikor a helyi kommunista Párt titkára lett, megpróbálták felkötni, de ordibálása odacsalt egy orosz patrujt, aki megmentette.
Ladányi páter látogatásának oka egy kis kéthektáros szőlőkert volt, amely Hálás határában feküdt, és olyan karcos bort termett, hogy csak egyedül Faragó tudta meginni, noha a szőlőt tulajdonosa az egyházra hagyta. A falu azért fordult Ladányihoz, mert a Jézus Társaság tagkönyvét hordta zsebében, főleg azonban azért, mert Ladányiról köztudott volt, hogy legyőzte az ötventojásos álomhatárt. Ladányira büszkék voltak a faluban, hány község mondhatja el magáról, hogy jezsuita lett a falu zsidaja? Hálásra a vad rántottapárbajok híre is eljutott, sőt még arról is tudtak, hogy minő haditetteket vitt végbe Ladányi ama gulyásháborúban, mely a harmincas évek végén dúlt a budapesti vendéglők között. Evőversenyeken vett részt, melyeken híres színikritikusokat győzött le negyven tojásból készült rántottájával. Ő kóstolta meg-meghívásra-a Gundel új, méregerős gulyását, amelyet később azzal hirdettek, hogy Ladányi is csak három tányérral tudott megenni, de amely a Műegyetem laboratóriumának hiteles mérési eredményei szerint tálanként harmincezer kalóriát tartalmazott. A Vadembertől, a híres cirkuszi erőművésztől, dobostortaevésben egy Stradivárit nyert. S amikor Faragónak a fülébe jutott, hogy Ladányi jön hozzá a szőlő ügyében, ekképpen dobott kesztyűt neki: -Győzzön a jobb gyomor. A mérkőzés ötre volt kitűzve, Faragót két lakája gurította be, pisztolyát nadrágja derekába gyűrte. Részeg volt és bűzlött. Vékony csíkos öltönye olyan volt, mintha 1932-ben eltemették volna, s csak az előző nap exhumálták volna. Gyurinak azonnal feltűnt az a gyűlölet, amivel a falusiak kezelték Faragót.
-Szóval eljött a klerikális reakció, hogy eltapostassa magát a néphatalom által? -bömbölte Faragó, eltévesztette a széket, felkelt a földről- feltámogatták- ideológiailag kifulladt, előhúzta pisztolyát és érveit alátámasztandó belelőtt a lábába. Általános csalódást keltett, hogy csak a falábába.
Két hatalmas tál, gőzölgő bableves jelentette az első fogást, majd olyat köpött az első sorban álló gyanútlan cigányra, hogy majd hanyatt taszította. Ladányi asztali áldást mondott, Faragó a kommunista köszöntést mondta el, ökölbe szorított kézzel.
Ladányi és Faragó előbb bemelegítésként elfogyasztottak néhány liter bablevest, a sült csirke ezután következett. Most, hogy szocializmus van- motyogta Faragó-még sokkal jobban meg van sülve a sült csirke. Három kiló csirke volt mögöttük, amikor Faragón kiütött a verejték. Azonkívül némi aggodalom is kiült az arcára, talán sejtette már, hogy a jezsuita páter istentelen nagy zabálásairól szóló híresztelések nem alaptalanok. Látszott, hogy Faragó minden erejét összeszedve küzd, míg Ladányi nyugodt módszerességgel marcangolja a combokat.
Időközben az evés aktusa már réges-régen túl volt azon a ponton, hogy élvezetet okozzon. Már régen nem étvágy dolga volt, hanem akaraterő próbája.
Ladányi már egy jó adag csirkével vezetett, mikor áttértek a csokoládéfagylaltra, ami a fő "fegyverneme" volt.
-Azt szokták mondani-folytatta Faragó zihálva-, hogy két dudás nem fér meg egy csárdában. Mi, a munkásosztály, a nemzetközi proletariátus élcsapata, mi meg fogjuk védeni a nép vívmányait. Itt elakadt a lemez, s Faragó lefordult a székről, mintha torkán akadt volna a saját propagandája, és gyomra tartalmát a földre ürítette. Ladányi nem jött zavarba.- Azt hiszem, van itt Orsó atyánál néhány hivatalos irat, amit alá kellene írnia. A falu papja meg odakuporodott a padlóra, és tollat nyomott Faragó kezébe, aki úgy hevert, kezét-lábát széjjelvetve, mint aki azon töpreng, folytassa-e a fekvőtámaszokat. Komoran odakaparta kézjegyét a papírra, aztán hagyta, hogy az alapszerv tagjai felnyalábolják elernyedt testét, és igen csekély szakértelmet tanúsítva kivonszolják a helyiségből, miközben tagjai jobbra-balra kalimpáltak.