Ott vannak azok a nagyon egyszerű fogalmak, mint tér, idő, véletlen vagy a végtelen. Ha valaki megkérdezné tőlünk, elgondolkodtunk-e valaha is ezeken, a legtöbben azt válaszolnánk, hogy Ó, igen, hiszen ebben élek, még csak gondolkodnom sem kell rajta, annyira nyilvánvaló. Nos, ezeket a nyilvánvaló fogalmakat mi teremtettük. Mi, emberek, felhúztunk egy hatalmas virtuális falat magunk köré, és ebben az általunk megalkotott világban érezzük jól magunkat.
De vajon miért?
Miért van szükségünk az időre? Miért élünk meg valamit véletlennek? Mi az oka annak, hogy nem tudjuk felfogni a végtelen jelenlétét? A kreatív elme meg akarja érteni a világmindenséget, de csak akkor teheti ezt meg, ha nem szorítjuk bele a mindennapok problémáiba.
A rossz és a jó is értelmét vesztett szükségszerűségek. A virtuális falon túli világba senki nem léphet be közülünk, kizárólag az láthatja meg, aki azt megértette. Ehhez azonban az alapfogalmak megértésén át vezet az út. Pergel Attila műve, a Véletlen könyv erről szól. Ha elszántak vagyunk a megértésben, ez nem egy könnyed, egydélutános olvasmány lesz. Ha csak úgy, túl szeretnénk lenni a könyvön, akkor is garantál sikerélményeket, hiszen számtalan gondolatkísérletet találunk a kötetben, és néhol a fanyar vagy éppen az ironikus humor is felfedezhető az oldalakon. A könyv soha nem fogja olvasóját semmilyen igazságba belekényszeríteni, nem találunk benne egyértelmű állásfoglalást, az összes döntés az olvasó kezében van: mi fogjuk kimondani a döntő választ mindegyik kérdésre. Az egyik könyvkritika így fogalmazott: „Olyan érzés volt, mintha egy osztályban lennék a kedvenc professzorommal. Kísérleteket végzek vele és szórakoztatón elmagyarázza annak eredményét.” – goodreads.
Aztán vannak azok a kérdések, melyek kínosan érintenek minket, mert ilyesmit nem szokás megkérdezni. Belegondolni is borzasztó, amikor kijelentjük a következőt: „Jól ismerem magam”.
– És visszakérdeznek: Hogyan működik a gondolatod? Hogyan és mit kommunikálnak a testedben lévő sejtek?
– A válasz: ezt senki nem tudja
Mindeközben egy lényről van szó, aki „Jól” ismeri önmagát, Ő az ember. –Ismerni véli önmagát, csak igen hiányosak a működésével kapcsolatos ismeretei.

Fantasztikus és lelkes elképzelések vannak a világegyetem kialakulása kapcsán, de sajnos abban sincs egyetértés, hogy mit jelent a végtelen, a működését illetően pedig az alapokról sem tudunk számot adni. Ennek a hatalmas témakörnek is nekiveselkedik a Véletlen Könyv. Megtapasztalhatjuk azt az érzést, amikor érezhetővé válik a számunkra láthatatlan, az, amire néhányan úgy gondoljuk, hogy nem létezik –hiszen nem látjuk, nem tudjuk mérni.
Egy-egy fejezet után valóban érdemes elgondolkodni, és nem is szabad továbblépni, amíg nem azonosulunk az ott leírt igazsággal vagy az igaztalansággal.
A könyv a bennünket körülvevő világ megismerésére irányuló törekvése miatt tudományos jellegű. Ne szegje kedvünket a tudomány, játszi egyszerűséggel mutatja be a tankönyvekbe illő bonyolultságokat, és nem riad vissza a komplikált folyamatok leegyszerűsítésétől sem. A Véletlen könyv nagyon óvatosan kezdődik, vigyáz az olvasójára, csak úgy, mint ahogy mi tesszük újszülött gyermekünkkel. De mint tudjuk, gyermekünk gyorsan cseperedik, ez történik a Véletlen könyv és az olvasó viszonyában is. Egyre komplexebb kérdéseket feszeget és várja rá a választ. Az olvasó pedig nem tud nem válaszolni. Idővel aztán a könyv kihúzza a talpunk alól a talajt, megmutatja, milyen érzés, amikor minden összekeveredik: a múlt, a jelen, a jövő, megélhetjük a nemtudás valódi érzését, és amikor már úgy érezzük, hogy nincs tovább, akkor jön a megértés.
A Véletlen Könyv magánkiadásban jelent meg kétezerhúsz őszén, és néhány hónap alatt a sikerlisták élére tört. Kétezerhuszonegy áprilisában megjelent angolul is „THE BOOK THAT HAPPENED – Is Reality but Sheer Coincidence?” címmel, melyre a goodreads-on egy hónap alatt kétezren jelentkeztek, mint elolvasandó mű. Az orosz kiadása is elérhető „КНИГА СЛУЧАЯ – Является ли реальность результатом простого совпадения?” címmel, igaz egyenlőre csak E-pub formátumban. Az Antropos olvasóinak pedig elárulhatjuk, hogy a németnyelvű kiadás is folyamatban van.
És-hogy miért szeretik az olvasók az első és talán egyetlen kötetes író művét? Talán azért, mert akármilyen életkorban találja meg az olvasót, revelációt okoz. Nem azonnal. Napok, vagy hetekkel később, amikor a könyv megértési rétegeiből az egyik vagy a másik érvényesül.