Persze, szigorúan gazdájuk felügyeletével és bizonyos szabályok betartásával. Az antropos.hu szerkesztőségének egyik vahúrjával mi is meglátogattuk a tárlatot.

Aki még nem járt a Kiscelli Múzeumban, az is ki fogja találni, merre is menjen: a bejáratnál ugyanis egy hatalmas retro kutyáspersely-képpel dekorált kapun léphetünk be a Múzeum előkertjébe. A múzeumba lépve kedves személyzet fogad bennünket, ahol egyből meg is vásárolható a belépőjegy: teljes áron, 2000 Ft-ért. Az ebnek a belépés ingyenes. Habár kutyával csak ez az egy tárlat látogatható, 30 napon belül vissza lehet a megvásárolt jeggyel térni a múzeum további kiállításait is megnézni, ekkor már négylábú nélkül.

A jegy megvétele után olyan információkat is kaphatnak a kutyások, amelyeket kutyapszichológus ajánlásával kötelező betartani. Legalábbis, ami az alagsori kiállítótermet illeti, mivel a kiállításra levezető lépcsőkön ölben lehet csak levinni a kutyákat a félhomály okozta ijedtség miatt. Aki ezt nem vállalja, mert esetleg nagyobb kutyával érkezik, annak készséggel megmutatják a hátsó bejáratot, ami közvetlenül a kiállításhoz vezet, így nem kell lépcsőzni, csak egy keveset kerülni az épület körül.

A sziklapincében található kiállítás nagyon alaposan mutatja be a kutyatartás történetét egészen napjainkig. A városi kutyatartás különböző formáit és hátterét igen részletesen nyomon követhetjük: képek, szövegek, videók, szobrok és egyéb műtárgyak segítségével.

A 19. században egyes vélemények szerint mindössze 20.000 kutya élt Budapesten, a mai napra ez a szám 350.000-re nőtte ki magát, de a macskatartókról se feledkezzünk meg: a macskák száma napjainkban kb. 200.000-re tehető Budapesten. Tehát a fővárosi lakosság negyede tart valamilyen négylábút.

A kutyák szerepköre folyamatosan változott a történelem folyamán: az őrző-védő, terelő funkciótól a vadász-nyomozó feladatokon át a segítőkutyáig minden szerepkört kipróbáltak négylábú barátaink. Jelenleg az elmagányosodás és elidegenedés következményeként hagyományos szerepköreik megtartása mellett az emberek lelki-társaivá, barátaivá léptek elő . Erről is találhatunk információkat: nemcsak jó cimboráink lettek, hanem segítőink, oltalmazóink, támogatóink is.

Több históriát is felfedezhetünk arról, hogyan is támogatják az emberiséget jelenlétükkel.

A Kiscelli Múzeum tárlatán többek között találunk történetet arról, hogyan segítenek az ebek a beszédfejlesztésben, hogyan támogatják a siket embertársainkat, mi a feladata egy epilepsziás beteg mellett élő négylábúnak és persze a vakvezető- és a terápiás segítőkutyák szerepeiről is olvashatunk.

Az egyik teremben Budapesten található szobrok fotóit láthatjuk, amelyeket érdemes felkeresni. Rábukkanhatunk kutyás szoborra a József körúton, az Állatorvostudományi Egyetemnél, a Vigadó téren, a Falk Miksa utcánál, az Izabella utcánál, de hogy Buda se maradjon ki a szórásból, a Batthyány téren és az Alleenál is.

Miközben a kiállítást jártuk, Jampec, az antropos.hu szerkesztőségének egyik kutyája összebarátkozott a kiállítás őrzőjével, a múzeumőrrel, aki szintén nagyon barátságos volt. Több információval egészítette ki a tárlatot: megtudtuk például azt is, hogy a kiállítás alapötlete dr. Balla Loránd történésztől, muzeológustól, a tárlat egyik kurátorától származik. Egy baleset után a kórházban ébredt, ahol első kérdése az volt: „Mi van a kutyával?”. Ez a kis történet jól példázza a szervezők ebek iránti hozzáállását.

A termek végigjárása után megállapítható, hogy tényleg minden van itt, ami a négylábúakkal kapcsolatos.
Történelmi összefoglaló a kutyatársadalomról, az állatmenhely története, humoros videó az MTVA Archívumából, középkori és ókori ebtörténet leletekkel alátámasztva. Láthatunk felvételeket hírességekről kutyáik társaságában, de még irodalmi alkotásokat is találunk, amelyekben egytől-egyig a kutya szerepel. Ezek némelyike vicces és könnyed, némelyik után viszont elmorzsol az ember néhány könnycseppet, olyan fájdalmasan szomorúak. Hogy csak néhány szerzőt említsünk, olvashatunk Weöres Sándor, Dsida Jenő, Örkény István, Kassák Lajos, Kosztolányi Dezső, József Attila, Szabó Lőrinc és Babits Mihály tollából is. Az irodalmi részleg kicsit nehezen olvasható, a szöveg összeolvad a háttérrel, ám annál komplexebb, ahogy az már a felsorolásból is kiderülhet.

A kiállítás egésze nagyon sokrétű. A városi kutyatartás egy következő szintre lépett általa! Ritka, hogy kiállításon ilyen jó szívvel fogadják négylábú barátainkat is.