Julian Baumgartner nem tud énekelni, se táncolni, még csak nem is jóképű. Videóit mégis több millióan nézik a YouTube-on, 500 ezer követője van. A képsorokon azt láthatjuk, ahogy egyes régi műalkotások „megszépülnek”, apránként eltűnik róluk a koszréteg. Julian restaurátor. Nem egy magamutogató celeb foglalkozás, eddig a restaurátorokat elvonultan dolgozgató embereknek ismertük meg.

Julian se ugrik fel a munkaasztal tetejére és zendít rá egy kocsmadalra, még csak a felsőtestét sem mutatja meg. Mégis imádják, mert jó látni, ahogy valami újjászületik. Az egésznek van valami misztikus varázsa. A több száz éve élt mester kezet fog a mai kor emberével. Lélegzet-elállító, milyen színek lapulnak a kopott felszín alatt. A művelet beleillik a YouTube-nézők kedvelt kategóriájába, az úgynevezett „oddly satisfying”-ba, ami „furcsamód élvezetes”-t jelent. Megnyugtató, relaxáló hatású egy ilyen folyamat végigkövetése, a néző azon titkos reményét teljesíti be, hogy a végén minden helyreáll, az élete pozitív irányba halad. Különösen tetszik az aláfestésül használt, igényes zongoramuzsika, ami segít ellazulni, és alámerülni a műhely titkaiba.

Baumgartner New York-i, Los Angeles-i, chicagói és miami múzeumoknak dolgozik. Műhelyét még az édesapja alapította, Julian továbbviszi a családi mesterséget. A videókat teljesen ő készíti, felveszi, vágja. Aprólékossága nem csak hivatásában tesz jó szolgálatot, hanem a vlogolásban is: nem rest akár egy hetet is rászánni egy-egy anyagra. A fent említett okokon kívül az ember népszerűségén sokat lendít, ha a csatornája értéket közvetít, nem csak öncélú arcoskodás.