Ha a huszonnyolcadik perc után nem történik semmi, a néző képtelen
belépni a film világába – talán elalszik, jobb esetben álmodik valamit
a film helyett – s csalódottan távozik. A hasonmássál más a helyzet. Ha
mást nem is tett, a fenti elméletet újra írta a rendező: az első
félórában megtörténik minden, amiért érdemes megnézni a filmet. Utána
már cseppet sem érdekes.
A gyerekek fantáziája felülmúlhatatlan. Eljátszanak egy-egy fadarabbal,
stilizált bábuval – hozzágondolják azt, ami hiányzik, a dagadó izmokat
és a különleges képességeket, és képzeletbeli puskákkal puffogtatva
irtják az ellenséget. A G. I. Joe figurák viszont részletesen
kidolgozottak, a ruhájuk és felszerelésük legapróbb részletei is meg
vannak tervezve, ráadásul a fegyvereik is valódi lövedékeket lőnek ki.
Ezért aztán nem vártam, hogy ilyen elnagyolt lesz a G. I. Joe film.
Egy hónap alatt megközelítette a 210 millió dollárt a Star Trek amerikai
bevétele, messze túlszárnyalva a gyártó Paramount stúdió reményeit.
Nagy divatja van mostanában az olyan filmeknek, amik úgy folytatnak egy sorozatot, hogy csak az előzményeket tudjuk meg belőle (talán a Star Wars indította el ezt a trendet). A Star Trek
legújabb részében összekeveredik a múlt, jelen, jövő, jó sok
csillag és csillaghajó. De mi sült ki ebből?