Merész és váratlan húzás a kanadai-brazil zeneszerző-istentől, hogy a legutóbbi,
Foley Room című album következő kislemezslágeréül a Kitchen Sinket választotta.
Ebben ugyanis dallam és szerkezet csak nyomokban van, és lényege – az album
címéhez méltóan – a mindenféle terepen és stúdióban rögzített,
felismerhetetlenségig torzított hagminták ütembe rendezése. Ezt értelmezte újra
négy remixer.
A Budapest Riddim egy feltörekvő reggae-dancehall alapokat játszó zenekar, amely betölteni látszik a pesti éjszakai életnek ezt a hiányzó szeletét. Az After Music Clubban kéthetente szombaton szerveznek reggae bulit, erre került sor most április 12-én is. A programon egyre több az érdeklődő és a résztvevő: nő a látogatók száma és azoké is, akik a parkett felé veszik az irányt – ez a törzsközönség számára idegesítő lehet, de a zenekar szempontjából mindenképpen pozitív. Nagy szerencsémre éppen a koncert elejére értem oda, amikor a hangulat már javában emelkedett. Sajnáltam az időmet arra, hogy egy fröccsért sorbanállással vesztegessem el, szóval inkább előretülekedtem és végigtáncoltam másfélórát. Súlyos energiaáramlások történtek a színpad és a tánctér között. Az egyetlen törést az jelentette, amikor az egyik szám előtt kicsit komolyabbra sikerült a konferálás, hiszen abban a dalban hallhattuk utoljára a jelenlegi szaxofonost, névszerint Ogüzt, akinek ez a tulajdonképpeni búcsúkoncerjte volt a Budapest Riddimmel. Méltó buli volt rá, az biztos. A buli kapcsán Bősze Balázst, a zenekar dobosát faggattam ki.
A Budapest Riddim egy feltörekvő reggae-dancehall alapokat játszó zenekar, amely betölteni látszik a pesti éjszakai életnek ezt a hiányzó szeletét. Az After Music Clubban kéthetente szombaton szerveznek reggae bulit, erre került sor most április 12-én is. A programon egyre több az érdeklődő és a résztvevő: nő a látogatók száma és azoké is, akik a parkett felé veszik az irányt – ez a törzsközönség számára idegesítő lehet, de a zenekar szempontjából mindenképpen pozitív. Nagy szerencsémre éppen a koncert elejére értem oda, amikor a hangulat már javában emelkedett. Sajnáltam az időmet arra, hogy egy fröccsért sorbanállással vesztegessem el, szóval inkább előretülekedtem és végigtáncoltam másfélórát. Súlyos energiaáramlások történtek a színpad és a tánctér között. Az egyetlen törést az jelentette, amikor az egyik szám előtt kicsit komolyabbra sikerült a konferálás, hiszen abban a dalban hallhattuk utoljára a jelenlegi szaxofonost, névszerint Ogüzt, akinek ez a tulajdonképpeni búcsúkoncerjte volt a Budapest Riddimmel. Méltó buli volt rá, az biztos. A buli kapcsán Bősze Balázst, a zenekar dobosát faggattam ki.
Akik lemaradtak a március 8-i, eddig talán legjobban sikerült ANTROPOS.hu szülinapi buliról, azok most meghallgathatják az ott lejátszott zenéket. Az estét Metha és AMB kezdte, utána a sztárvendég JHz (UK), aki bebizonyította, hogy miért nem akarta hazaengedni egy hónap után Ausztráliából a partyközönség… Jó töltögetést és zenehallgatást!
Akik lemaradtak a március 8-i, eddig talán legjobban sikerült ANTROPOS.hu szülinapi buliról, azok most meghallgathatják az ott lejátszott zenéket. Az estét Metha és AMB kezdte, utána a sztárvendég JHz (UK), aki bebizonyította, hogy miért nem akarta hazaengedni egy hónap után Ausztráliából a partyközönség… Jó töltögetést és zenehallgatást!
Zságer Balázs a kísérletezésről, játékról, a Commodore 64-ről, régi kedvencekről, őzgerincről, hamburgerről, és a legújabb projektjéről, amely már régóta érlelődött. Május elsején pedig élőben a Merlinben! A Hellorepublic beszélgetett a zenésszel.
Zságer Balázs a kísérletezésről, játékról, a Commodore 64-ről, régi kedvencekről, őzgerincről, hamburgerről, és a legújabb projektjéről, amely már régóta érlelődött. Május elsején pedig élőben a Merlinben! A Hellorepublic beszélgetett a zenésszel.
Valahogy úgy alakult az évek során, hogy a bevett szokás az lett, miszerint a
napvilágot látó, szünetmentes hallgatást nyújtó mix CD-k be vannak ’track’-elve,
azaz lehet őket számonként léptetni. A Párizsi kiadó, a túlnyomórészt saját
szerzeményeiket és remix-eiket felvonultató CD-jén viszont tesz erre a szokásra!
Valahogy úgy alakult az évek során, hogy a bevett szokás az lett, miszerint a
napvilágot látó, szünetmentes hallgatást nyújtó mix CD-k be vannak ’track’-elve,
azaz lehet őket számonként léptetni. A Párizsi kiadó, a túlnyomórészt saját
szerzeményeiket és remix-eiket felvonultató CD-jén viszont tesz erre a szokásra!