Han Solo ólomszerűvé fagyasztva, Leila hercegnő pedig éppen
Seherezádéként raboskodik Jabbánál, majd kiírják a To be continued…
utálatos három szavát. Valahogy így érezhetik magukat azok is most,
akik nem olvasták a Harry Potter saga befejező részét. Háháhá.
Meleg, osztrák, rajong a high-fashionért és überhíres akar lenni, mindegy hogyan. Borat megformálója hozza a tőle elvárt és megszokott szintet, kínos, arcul csapós pillanatokkal, jellemzően burkolt társadalomkritikával.
Hogy a nevén túl van-e köze a ’30-as évek gazdasági válságának a maihoz, nem tudhatom, de talán ez kevésbé kérdés. Hogy jó ugródeszka volt az alkotóknak azzal kezdeni, hogy „1933-ban, a gazdasági válságban”, szóval ez pedig nem kérdés. Michael Mann és csapata mégsem élt a lehetőséggel, s csak egy középszerű gengszterfilmet hoztak elénk.
Nekem ezt a filmet horrorként adták el. Pedig köze sincs a horrorhoz:
gyerekszerelmes vámpír-művészfilm, majdnem-szociográfia. Mintha magyar
rendezte volna. Csak bátrabb.
Gabrielle Chanel ideálisan megfromázható figura, nem nagyon vágyhatott ilyan hálás szerepre, amilyet Audrey Tautou
kapott, amikor eljátszotta a francia divat anyjának élettörténetét. Azt
gondolnánk, Amélie kultikus alakja egy pálya csúcsa lehet. Aztán azt
kell látnunk, a törékeny, bogárszemű, végtelenül szerethető figura akár
még ennél is több lehet. A film mondjuk nem, így az összehasonlítást
itt hagyjuk is abba!
Már a Transformers első része is gyerekmese volt – de lássuk be, az
autóból űrrobottá alakuló Transformers figurák is gyerekjátékok, miért
várnánk akkor felnőtteknek való tartalmat a róluk készült filmtől? A
második rész ugyanolyan, mint az első, csak jobb a robbanás/perc és a
katonai harceszköz/perc aránya…
“Hé, Nick, lenne itt egy szerep, egész jó, csak ebben is depressziós
idegbeteget kéne játszani, aki aztán nagyjából meg is őrül” – mondta
Nicholas Cage ügynöke. “Nem gond, vállalom” – válaszolta rutinosan
Cage. Aztán elkészült a Képlet című film.
Titokzatos kór támad az emberiségre – tejfehér vakság ereszkedik a világ
szemére, mely kifordul sarkaiból. Fernando Meirelles csodálatos filmje José
Saramango azonos című regényéből.
Ütősre sikeredett Wes Craven klasszikusának feldolgozása. Ritka, hogy a
feldolgozás jobb, mint az eredeti, de jelen esetben ez a szitu.