Pokoli meleg és majdhogynem világvége távolság. Rossz ómen. A messzeségben lassan felbukkan a magenta – fehér óriás garázs, majd lassan körvonalazódnak a fiatal művészek is. Érezni lehet a festékszagba itatott new wave undergroundot. A kortárs festészet különböző fajtáit sorakoztatja fel a hét kiválasztott pályamunka. Az egyik nagy előnye ennek a pályázatnak maga a tér és az emberközelisége volt. Előttünk kerültek fel a vonalak, a színek, az addigi üres felületek jelentést és tartalmat nyertek. A száraz piár szagú felkonferálás sajnos nem engedte, hogy elfeledjük, hogy mégis csak egy multi az esemény házigazdája. De sebaj, a plasztik szájízt gyorsan elnyomta a barátai hangulat, a kellemes fogadtatás. Az egyik felszólaló úr elmondta, hogy szeretné, hogy legyen még száz kapu, amit kifesthetnek. Mi szeretnénk, hogy legyen száz ilyen cég, hogy azok kapujára is varázsoljanak egy kis életet.
„Nem élem bele magam inkább” volt hallható a későbbi győztestől. Talán már csak ezért a pillanatért érdemes egy ilyen pályázatot kiírni. A vállalat 40-60-80 ezer forintot ajánlott fel a legjobb pályázóknak. A fiatal művészek kaptak egy remek lehetőséget, a raktár meg olcsó reklámot. Azt hiszem, ezt hívják igazán win-win situation-nek.
Már a megérkezés előtt kíváncsi voltam, hogy valami erőltetett, kommersz elegy képződik vagy valami jóleső eredeti, számunkra eddig ismeretlen érték. Világmegváltó dolgok ugyan nem történtek, de egy remek kezdeményezésnek lehettünk tanúi.
Hozzászólások