Az olasz zeneiparban ritkán szokott előfordulni, hogy női előadó nevétől visszhangozzon, és ritkán szokott Latin Grammy-díjas előadókkal büszkélkedni, mivel ezt főleg a spanyol ajkú énekesek szokták megkapni, nem a nyelvi különbözőség legfőbb okán. Azonban 2005-ben úgy történt, hogy Laura Pausini olasz énekesnő kapta meg a világ egyik legfontosabb zenei díjának számító Grammy Music Award latin megfelelőjét, s vele együtt még egy "sima" Grammyt" is. És hát ennek megfelelően, nemcsak hazájában, de a világon is rögtön megugrott az ismertsége. Így történhetett meg, hogy legújabb albumát, a Io Cantot Magyarországon is kiadta Warner. Ami album a szó szoros értelmében nem új, ugyanis a rajta lévő számok mindegyike már mind sláger volt a múlt században. Így tulajdonképpen csak annyiban új, hogy a majd 33 éves Pausini kisasszony most énekli először fel cédére, mégpedig olyan illusztris előadók társaságában, mint Tiziano Ferrerro, Zuccero és Juanes.

A régi slágerek ellenére a cédé egyáltalán nem egy retro válogatás az olasz pop elmúlt huszonvalahány évéből, hiszen a lemezt hallgatva nem az jut a hallgató eszébe elsőként, hogy nyolcvanas évek, vagy kilencvenes évek. Hanem inkább az, hogy egy igénnyel összeállított válogatással van dolgunk; ami tükröződik azon, amilyen sorrendben a rockosabb (mint a címadó, a Io Canto) és a líraibb hangvételű számok szerepelnek, vagy akár azon, amilyen szép és informatív füzetecske kíséri a korongot (persze, ezek a dolgok valószínűleg csak annak furcsák, aki ahhoz szokott, hogy a borító belsejében falvédő vásárlása esetén kedvezményre jogosító kuponokat talál). Viszont annyit hiányoltam, amennyit egy magamfajta "keményebb" hangzásokhoz szokott ember hiányolhat egy olasz popcédén: kissé több rockot. Ugyanis 3 további szám kivételével (a Io Canto-n kívül a kettes,  négyes és hatos találtatott ilyennek)  az összes újraénekelt sláger annyira lírai volt, hogy egy kőszívet is szerelemre késztetett volna.

Nincs azzal baj, ha az italopop zene kapcsán nem csak Ramazotti vagy Toto jut eszünkbe, hanem Laura Pausini. S habár ő nálunk nem volt olyan ismert, és hallgatott, nagyot nem tévedek, ha azt mondom: kezdetnek egyáltalán nem rossz. Sőt: szeretem.