Megtörtént a csoda: a Disney képes volt zöld utat adni egy olyan Star Wars-sorozatnak, amely nem a szüntelen kikacsintásoktól, utalásoktól és a rajongók erogén zónájának izgatásától remél követőket. Az Andor másfajta módon mesél a messzi-messzi galaxisról.

Ha más miatt nem is, de a nagyköltségvetésű presztízssorozatok tekintetében ígéretes ősznek nézünk elébe. Az elmúlt hetekben indult útnak két vetélkedő szemlélettel rendelkező fantasy-eposz előzménye, a Sárkányok háza és A Gyűrűk Ura: A Hatalom Gyűrűi, és egyik igényesebb, mint a másik. A tíz ujjukat megnyalhatják a varázslényeket, rétegelt karaktereket és középkori esztétikát óhajtó rajongók, hiszen mindkét sorozatról – bár ezzel sokan az interneten nem értenek egyet – messziről lerí, hogy nagy gonddal készült. A készítők tisztában vannak azzal, milyen fősztorihoz és legendához csatlakoznak, és bár még csak az elején járnak a történetmesélésnek, hétről hétre bizonyítják be, hogy tudják, mit csinálnak.

Nos, sárkányok ide, nazgûlok oda, egy újabb fantasy franchise csatlakozik a sorba az Andor személyében – mert hát a Star Wars mégiscsak egy űrvarázslós science fantasy. A premierjét, sőt, leginkább az első előzetest megelőzően joggal forgathatta bárki a szemét a sorozat kapcsán, hiszen rém feleslegesnek tűnt: a Disney+ egy bejelentésének a hatezer közül. A történet a Zsivány Egyes (ami már eleve egy prequel) második főszereplőjének eredetét meséli el, Diego Luna pedig visszatér a hős kapitány, Cassian Andor szerepében. Mostanra azonban kiderült,

lehet, ez lesz a legjobb kisképernyős Csillagok háborúja, amit egy ideig látni fogunk.
Mindehhez az kellett, hogy a Disney végre higgyen egy alkotóban és annak koncepciójában. A kétszeres Oscar-jelölt Tony Gilroy pedig elég határozott forgatókönyvíró – ráadásul (pót)rendezőként valószínűleg megmentette a Zsivány Egyest is, és tette azt meg a mindenen háborgó Star Wars-rajongók egyik kedvencének az utóbbi időkből. Gilroy az Andor készítése során elmondta: nem akar a fan service szajhája lenni, az ő nézői történetet fognak kapni és nem a Wookieepedia mozgóképes kivonatát. Ez különösen boldogító hír lehetett azoknak, akik belefáradtak már A mandalóri és a Boba Fett könyve szüntelen utalástengerébe, és ebbe belevehetjük a végére szintén felejthetőnek bizonyuló Obi-Wan Kenobit is.

A már említett „science fantasy” műfaji meghatározás kevésbé illik az Andorra, mint a Star Wars bármely más epizódjára vagy spin-offjára. De mit is vártunk a Bourne-filmek és a Michael Clayton forgatókönyvírójától, vagy a Brexit tévéfilm rendezőjétől, Toby Haynes-től? A sztori központi figurája, Cassian Andor már a Zsivány Egyesben is eléggé a morális szürkezónában mozgott; ezt Gilroy most kiterjesztette az egész szereplőgárdára. Az új sorozat világa mocskos, sok esetben visszataszító. Pitiáner üzletekből élő kisemberek, csalások, kipécézett egyéneket vegzáló egyenruhások lakják ezt a rendszert. A Birodalom elleni ágálás viszont harmatos, mert bár a kisközösségek még összezárnak, egy galaxis azonban nem tudja megdönteni a rémuralmat. Ez fog megváltozni a sorozat végére a lázadók szövetségének megszületésével.

Az Andor nem robbantja le a fejünket az elején.
Három epizód alatt csak alapoz, építkezik, de nagyon megtérülni látszik az erőfeszítés: itt valami készül. Cassian Andor mint hazug simlis ígéretes karakternek tűnik – még annak ellenére is, hogy láttuk már, mi lesz belőle –, az ő mentoraként megjelenő Luthen Rael (Stellan Skarsgard) pedig valószínűleg az egyik legfontosabb szereplőjévé válik majd a sorozatnak. De jelentős játékidőt kap még Mon Monthma (Genevieve O’Reilly) is, aki a lázadók egyik kiemelt vezetője volt. Mindez pedig a Star Wars mítosz és univerzum tényleges kiszélesítését jelzi és nem annak megrablását.

A várható politikai szál, a hatalom csahos kutyájának szerepét megunó kinevezettek, elöljárók és szenátorok, valamint a sárban tengődő lecsúszott régiók szövetsége épül itt. Nem lennék meglepve, ha ez a végén egy erős üzenetcsomaggá áll majd össze a készítők kezében. Az volna az igazi határátlépés és a George Lucas-örökség kizsákmányolásának valódi megszakítása. Csak reménykedhetünk, ismét.

Az Andor azzal, hogy ennyire nem kíván megfelelni az utóbbi évek Star Warsainak, igazán imponáló. Ez a sorozat még azt is megengedhette magának, hogy egy feltehetően szexuális szolgáltatásokra specializálódott éjszakai klubba is apró betekintést nyújtson. Itt nincs gyerekmenü, sőt, a legkisebb korosztály inkább csak unatkozni fog rajta; ez most a felnőtteknek szóló Csillagok háborúja sztorinak tűnik kegyetlenkedéssel, cselszövéssel, politikával és a nihilből kilábaló, alulról jövő forradalommal. Végre!

Az Andor szeptember 21-től a Disney+ szolgáltatón elérhető.