Azonban közel sem mindegy, hogy ez a folyamat mennyi időt és energiát igényel. Tegyünk is egy sétát egy kellemes hangulatú családi házas övezetben, és kérdezzünk meg pár lakót, ki miképp tartja karban a kerítését.

“Én a modern megoldásokban hiszek”

“Évekig volt fakerítésünk, de őszintén megmondom, hogy már nagyon untam a vele járó állandó macerát, így azt mondtam: ebből elég! Mihamarabb lecseréljük. Nos, erre pár éve került sor, és hosszas utánajárást követően végül a Nívó kerítés mellett tettük le a voksunkat.

Mivel nagyon szeretjük a fa természetes szépségét, ezért kérdés sem volt, hogy a famintás léceket választjuk. Már az összeszerelés is meglepően könnyen ment, ugyanis ezek az elemek mondhatni pillekönnyűek, így egy barátom segítségével pár óra alatt felszereltük az összeset.

Kinézetre hasonlít a régihez, ezért is nőtt a szívünkhöz. Amíg az ember meg nem kopogtatja, meg nem mondaná, hogy ez nem igazi fa. Félelmetesen valósághű a festése. Nem hittem volna, hogy ma már itt tart a technika.

De elkalandoztam egy kicsit, mi is volt a kérdés, hogyan tartom karban? Nos, erre röviden tudok válaszolni: sehogy. Ugyanis nem igényel sem csiszolást, sem festést, sem felületkezelést, semmit. Már túlélt pár telet, vihart, perzselő nyarat, de még mindig ugyanolyan, mint amikor felszereltük. Bár, ha úgy nézzük, végülis lemosni le szoktam néha. Ezt is vehetjük karbantartásnak?”

“Nálunk ez szerepel a rendszeres feladatok között”

“Nem szoktam dicsekedni, de azt hiszem, jogosan lehetek büszke a gyönyörű fakerítésemre. Csodaszép igaz? De azért megsúgom a titkot, sajnos nem mindig ilyen mutatós. Most csak azért nyújtja a legszebb formáját, mert épp a múlt héten végeztem a felújítással. Erre 2-3 évente rá kell szánnom magam, bármennyire is nincs ínyemre. Ugyanis nem egyszerű munka.

Először végigcsiszolom az összes lécet kívül-belül, hogy eltávolítsam a korhadt részeket és a festék maradékát. Utána átnézem a deszkákat, és amelyik már rossz állapotban van, azt kicserélem. Ezután felületkezelő anyagot viszek fel, majd két rétegben lazúrfestéket. Mivel a kertem nagy, erre legalább egy hetem rámegy. De akármilyen alapos is vagyok, fél év múlva már látszanak az amortizáció jelei… szóval nincs könnyű dolgom vele.”

“Bármennyire is szeretném, nem úszom meg a felújítást”

Ezt a gyönyörű kovácsoltvas kerítést még a nagyapám készíttette, teljesen egyedi tervezés. Tehát mondhatni családi örökség, ennek megfelelően vigyázunk is rá. Pár évente viszont rá kell szánni több napot is, hogy rendbe rakjuk.

Ilyenkor megtisztítjuk, bekenjük rozsdamaróval, majd amint a szer eltávolította az oxidált réteget, ismét újra alaposan lemossuk, végül több rétegben újrafestjük. Ebből az egész család kiveszi a részét, hiszen ezt a sok aprólékos cifra motívumot nem egyszerű lekezelni, ezért csak lassan lehet haladni vele. Van, hogy külön szabadságot veszek ki erre az időre.”