Az antropos.hu szerkesztőségével a Szépművészeti Múzeum felújított Ión-Pergamon Csarnok termében jártunk Csontváry műveinek csodájára. A tárlat már csak július 16-ig tekinthető meg ezen a helyszínen, majd augusztusban Pécsre utazik, az idén 50 éves Csontváry múzeumba.

Eredeti, izgalmas, magával ragadó, vibráló, fényes, korszakalkotó, új, friss grandiózus. Csak néhány szó, ám Csontváry művészetét aligha lehet szavakkal kifejezni. Magával ragadó világ, valamilyen ősi energia részese lesz a néző maga is a képekkel való találkozások során.

Eredet

Csontváry Kosztka Tivadar minden bizonnyal az egyik legismertebb, legkülöncebb és leginkább öntörvényű festőnk, kifejezett hivatástudattal, ám izgalmas módon egy ehhez társuló erőteljes tudatossággal. Személyisége, története nem mindennapi, a zsenialitás, a tudatosság, a precizitás és néhányak szerint az őrület nagyon különös egyvelege. A Csontváry művésznévvel maga rukkolt elő, eredeti szláv vezetéknevét magyarosítva (kość jelentése: csont). Már gyermekként is foglalkoztatta a természet megfigyelése, materiálisabb szemlélettel indult, hiszen gyógyszerészként dolgozott. Gyógyszerész diplomájának megszerzése után pedig beiratkozott a jogi egyetemre is.

Kép: antropos.hu

Égi szózat

1880-ban azonban 180 fokos fordulatot vett az élete. Leült a patika elé, majd egy vény hátsó oldalára felvázolt egy ökrös fogatot. A patika vezetőjét lenyűgözte az alkotás, és a „Hisz maga festőnek született” felkiáltással üdvözítette a vázlatot. Ezután nem sokkal Csontváry egy égi hívást kapott, mely ezt üzente neki: „Te leszel a világ legnagyobb napút festője, nagyobb, mint Raffaello”.
Csontváry a legenda szerint még nem értette, milyen jelző került a festő szó elé, jóval később értelmezte, és tudatosította magában azt. A napút alapvetően egy ősi szimbólum, festői ars poetica, melyben az alkotó gondolatiságának esszenciája lelhető fel.

Az égi szózattal kapcsolatban sokféle vélemény létezik, bizonyos emberek igaznak vélik, néhányan hallucinációnak gondolják, ám olyan elképzelés is fellelhető, hogy maga a festő találta ki a történetet. Nehéz megmondani, mi az igazság, az azonban biztos, hogy Csontváry innentől datálva kezdett el élni a művészi hivatásának. Hivatástudata magjainak elvetésekor azon nyomban – csupán másfél hónappal később – levelet írt Keleti Gusztávhoz, a Mintarajziskola igazgatójához. A levélből kikövetkeztethető, hogy grandiózus tervei már kibontakozóban voltak. Habár negatív visszajelzést kapott, az elutasító válasz nemhogy eltántorította volna, hanem további komoly munkára és kutatásra ösztönözte. 1881-ben megtekintette Raffaello műveit a római Vatikánban, s a fennmaradt anekdoták szerint sorsát elfogadva nyugtázta, hogy meg tudja ugrani a küldetést.

Előkészületek, tanulmányok

Viszonylag későn, 40 éves kora körül kezdett el festeni, de annál nagyobb tudatossággal. 20 évet adott magának a felkészülésre, hogy már egzisztenciáját kiépítve, biztos megélhetését biztosítva tudjon nekifogni a „Nagy Motívum” felkutatásához. 1884-ben megnyitotta saját patikáját Gács községben, s üzletéből finanszírozni tudta művészetét. Az előkészületeket nemcsak anyagi szempontból alapozta meg, de igen komoly öntudattal vetette magát bele a tanulmányaiba is. 1894-től Münchenben tanult Hollósí Simon festőiskolájában, majd Karlsruhében Friedrich Kalimorgen tanítványa volt, de Dalmáciában, Zárában, és a düsseldorfi akadémián is tanult.

Barangolás a világ körül

Formális tanulmányai után rengeteget utazott: Itália, Dalmácia, illetve a Magas-Tátra bűvkörébe került, de dolgozott Szigetváron és a Hortobágyon is. Európai körútja végén, egy hajótörés után Egyiptomban kötött ki, és Kairóban meg is találta a mindvégig keresett napút színeket. A természetes és mesterséges, tompa és ragyogó fények kavalkádjával találta szembe magát már a kairói pályaudvaron. Érdekes kettőssége ez a modern, revelatív civilizáció eredményének és a mindenkori egyetemes természet párhuzamba állításának – akár festői, akár filozófiai problémafelvetésként közelítjük meg az eszmét. Jeruzsálem, Athén és Taormina után visszatért a Magas Tátrába. Csontváry az a művész, akivel az egész világ beutazható. Olyan polihisztor volt, aki egész életében kutatta az igazságot.

A kezdetek

A Szépművészeti Múzeum kiállításán kronologikusan végigkövethetjük Csontváry alkotásait, egészen a kezdeti madártanulmányaitól fogva, az ikonikus cédrusokig. Művei egytől egyig rendkívüli precizitással készültek, minden egyes négyzetcentiméteren nyomot hagyott. Láthatunk madár- és pillangótanulmányokat, ahol már megmutatkozik a természet teljességének bemutatására való törekvése.

A művész egyik meghatározó képének, az Almát hámozó öregasszonynak, – mely még müncheni tanulmányai előtt készülhetett – érdekessége, hogy szinte egyértelműen felfedezhető rajta Csontváry művészi hitvallásának lényege, miszerint mindent meg akar mutatni egyszerre, a teljes színpaletta felsorakoztatásával.

Emellett első és egyetlen önarcképét viszonylag korán, 1894-ben készítette, a képen összefoglalja addigi tanulmányait, s különleges színérzékelését. Életében soha nem állította ki a képet, az csak halála után került elő a gácsi patika padlásáról.

A kiállításon több, igen karakteres portré is megtekinthető, ezeket Münchenben készítette. Kiforrott, kifejező képek, sajátos atmoszférával. Portréin a szemek nagyon érdekesek, igézőek, ez korábban kifejezetten sokkolta az embereket.

A „Nagy Motívum” kutatása

Csontváryt különösen ámulatba ejtették a Magas-Tátra vonulatai, és az élmény jelentősségét szerette volna visszatükrözni képein. Így hatalmas méretű vásznakon festett. Az 1903-as év is fordulópont volt életében, ettől fogva a „Nagy Motívumok” kutatása jellemezte művészetét. Monumentalitásban, színhatásban, kompozíciós megoldásokban is egyre közelebb került a fő művein megfigyelhető megoldásokhoz.

„Színei élénkek, de valójában belülről izzanak, egy megjelölhetetlen, lokalizálhatatlan fényforrástól: az ártatlan mindentudás napjától, a lélek erejétől.” Pilinszky János

A Jajcei vízesés c. képén nagyon megragadóak a fényhatások, el lehet veszni a műben. A tompa fények is vibrálnak, a textúrák izgalmasan keverednek. Csontváry egyik legfényesebb hatású képe, a Taorminai görög színház romjai, melyről önmaga is úgy nyilatkozott, hogy az fölülmúlja addigi festményeit. A 20 négyzetméteres kép előtt állva ezt valóban megérezheti a néző, egyenest beszippant magába, elragadó, hihetetlen hogy milyen hatást tud elérni az alkotó, zseniális színkezelés, a színkontrasztok olyan tudatos használata, amely által tényleg mintha világítana a festmény. Egyszerűen órákat, sőt napokat el lehetne tölteni ezen egy kép előtt. Olyan ősi tudás van benne, ami igen erőteljesen hat. A kékek, lilák, sárgák, sőt az egész színpaletta ott vibrál az orrunk előtt, a színkontrasztok, hideg-meleg színek, tompa és csillogó fények arzenálját sorakoztatja fel, mintegy harmóniába ágyazva, nyugalmat és izgalmat sugározva.
Egy-egy képében el lehet veszni. Ez nem véletlen, hiszen a „napút színeket” kutatta egész életében.

Festékeit maga készítette. Képeinek technikáját olajfestményként jelölik, ám a műveken elvégzett vizsgálatok azt mutatják, hogy Csontváry nem szokványos olajfestékkel festett. Vegyész érdeklődésének köszönhetően por alapú festékeinek egy részét saját gyógyszertárának készletéből alkotta meg, illetve származhattak az alapanyagok a gácsi posztógyárból is, mely a patikától kb. 150 méterre helyezkedett el.

Elvonulás

1907 körül a festő Libanonba vonult el, hogy megfesse kiemelkedő cédrusképeit. Szimbolikájuk és az önvallomás értéke melyet magukba hordoznak, a Csontváry-életmű legfontosabb alkotásaivá teszik azokat. A cédrusok az ősmagyar mitológiában is fontos helyen szerepelnek. 40-50 éves korukra érik el termőképességüket, majd több ezer évig élnek ellenállva mindennek. Nem véletlen vonatkoztatta maga életére a cédrusszimbolikát maga a festő és az egyetemes képértelmezés is.

Csontváry nemcsak a szimbolikával és a fényekkel érzékeltet, hanem a struktúrákkal is: a matéria mindig testesebb, vastagabban felhordott, plasztikus, az ég felé haladva viszont minden egyneműbb, simább, így ellentétbe állítva eget és földet festői eszközök segítségével is. A cédrus tehát önarckép, a művész életútját és tapasztalatait szimbolizálva, és meggyőződhetünk róla magunk is, hogy szellemi hatása meddig elér. A cédrus egyben egyetemesebb üzenetet is hordoz: maga az ember, a társadalom, az őserő.

Kép: Szépművészeti Múzeum

Végső időszak

1910-ben édesanyja elvesztésekor valami eltörött Csontváryban, mentális állapota hanyatlásnak indult, többé nem festett. Ám továbbra is alkotott Bartók Béla úti műteremlakásában, a Hadik-házban. Esszéket, röpiratokat szerkesztett, előadásokat tartott, háborús képeket és szimbolikus rajzokat készített.

Amilyen gazdag életutat járt be festői pályája elején, mind anyagi, mind tapasztalati szempontból, olyannyira szomorú az, ahogyan életét befejezte. Egész életében önmérsékletet gyakorolt, nagyon tudatosan kezelte pénzügyeit. A háború során megtakarítását hadikölcsönökbe fektette. Ennek következményeként a háború végén vagyonát és gácsi patikáját elveszítve, 1919-ben gyakorlatilag éhen halt.

Hírnév

Azt, hogy ma műveit ismerhetjük, pusztán a szerencse műve, hagyatéka majdnem fuvarosok ponyváivá lett. A kiállítás egy külön részt szentel a Csontváry-hagyaték megmentőjének, Gerlóczy Gedeonnak is. Gerlóczy egész életében gondozta, védte a hagyatékot és hitte, hogy az egyszer majd a magyar művészettörténet elismert részévé válik. Halála után, 1975-ben, végakaratának megfelelően gyűjteménye a Magyar Állam tulajdonába került. Most mondhatni, Csontváry is elégedett lehet, elérte hát, amit egész életében akart: műveit Raffaello Esterházy-Madonnája közelében őrzik.

Kitaszítva

Életében gúny övezte művészetét, főképpen itthon. Picasso azonban a legenda szerint így nyilatkozott: „nem is tudtam, hogy más nagy festője is volt a századnak rajtam kívül”. Mára viszont túlnő Csontváry a magyar művészeten, művei egyetemes produktumok. Évezredek művészi fogásai nyilvánulnak meg alkotásaiban, nem lehet egy bizonyos stíluson át hozzájutni, művészetével egész világokat lehet beutazni. Kortársainál jóval modernebb attitűdöt képviselt, ám mégis ősi erő lakozik műveiben. Alkotásai ma is viszonylag ritkán kerülnek árverésre, hiszen törzsanyaga felülemelkedett azon, minthogy a műtárgypiacra kerüljön.

A kiállítás 2023. július 16-ig tekinthető meg Szépművészeti Múzeumban, ahová mindenképpen érdemes ellátogatni, hiszen élőben magunk is meggyőződhetünk a képek erejéről.

„ Akinek megadatott a képesség az alkotásra, annak megadatott a képesség a halhatatlanságra.”
Csontváry Kosztka Tivadar, 1910-es évek