Nagy-Britanniában a klímaaktivisták minden fronton igyekeznek felhívni a figyelmet a klímakatasztrófára. Időközben pedig már más országok szervezetei is csatlakoztak az akciókhoz, így már több országban jelentek meg a különös támadások. Cikkünkben mutatjuk, hogy miről is van szó pontosan, és milyen szervezetek állnak az akciók mögött.

A klímaaktivisták egyre több és több művet céloznak meg

Májusban a párizsi Mona Lisára kentek csokitortát, majd októberben Vincent Van Gogh Napraforgók című képére öntöttek paradicsomlevest Londonban. A levestámadás mögötti csoport aktivistái az akció után a falhoz ragasztották kezüket, majd egyikük azt kérdezte: „Mi ér többet, a művészet vagy az élet?”

Később krumplipürével dobták meg Monet Búzahalom című képét a németországi Potsdamban. A Madame Tussauds Múzeumban pedig szintén támadás érte III. Károly viaszszobrát, miközben az aktivisták azt kiabálták: „Ideje cselekedni!” – egyértelműen célozva elvárásaikra.

Legutóbb pedig az ausztrál Nemzeti Galériában található, a 20. század leghíresebb pop art művészének, Andy Warhollnak egyik művét: a Leveskonzerv-sorozatot firkálták össze. Az alkotások szerencsére sértetlenek maradtak.

De mit üzennek az aktivisták a felbecsülhetetlen értékű művek körüli garázdálkodásokkal?

Kétségbeesetten igyekeznek felhívni a figyelmet a klímaválságra: nyomást akarnak gyakorolni a fosszilis (nem megújuló) energiaforrások állami támogatása ellen. Azt nyilatkozták, hogy azért folyamodtak ilyen hatalmas horderejű akciókhoz, mert korábbi megmozdulásaikkal nem tudtak sikereket elérni.

A megdöbbentő, vandalista akciók azonban felkeltették a világ érdeklődését, sőt nemzetközi felháborodást és vitaviharokat indítottak el, mint:

Lehetséges, hogy félrevezették az aktivistákat?

Megsértették a klímamozgalom legitimitását és nem tettek semmit a Föld megsegítéséért?

Esetleg elérték, hogy reflektorfénybe kerüljön a klímakatasztrófa?

Várhatóak vajon jelentősebb intézkedések?

Egyelőre nem világos, hogy sikeres volt-e a Nagy-Britanniából induló mozgalom, amely további rongálásokat generált világszerte

A klímaaktivisták győzelemnek értékelhetik a figyelmet, amit kapnak, hiszen az már most nagyobb, mint eddig bármikor. A több évtizedes lobbizás, a petíciók, a felvonulások és a polgári engedetlenség-láncok ellenére a fosszilis tüzelőanyag-kibocsátás mára a lehető legmagasabb mértékeket ölti, így olybá tűnik, hogy a klímakatasztrófát elkerülő lehetőségek és esélyek tárháza hamarosan bezárul, ha nem cselekszünk.

A júliusban megkezdett akciósorozat célja a zsigeri reakció kiváltása, az embereket arra akarják kényszeríteni, hogy érzelmileg átéljék egy remekmű esetleges elvesztését. Azt gondolják, ez az, amivel szembesülni fogunk a klímakatasztrófa által. Mindent elveszítünk, amit szeretünk. Az aktivisták akcióikat addig szeretnék folytatni, amíg követeléseikre megoldást nem találnak, s az éghajlatösszeomlás megakadályozhatóvá válik.

Kép: facebook.com/StopFFSubsidies

Az akciók mögött álló Just Stop Oil, a Last Generation és a Stop Fossil Fuel Subsidies aktivistái azt remélik, az emberek először megdöbbennek, majd ebből felocsúdva elkezdenek odafigyelni a problémára. Azt gondolják, ez most végre egy olyan lépéssorozat, ami által a társadalmak elkezdenek beszélni a klímakatasztrófáról, ami egy nagyon fontos lépés a megoldás felé.

A csoportok tagjai egyébként minden esetben gondoskodtak arról, hogy a műalkotásokat üveg védje, a múzeumvezetők pedig megerősítették, hogy a képek sértetlenek maradtak, egy apróbb sérülést leszámítva az egyik képkereten.

A művészetet már korábban is célba vették a tüntetők

Közel 100 évvel ezelőtt, 1914-ben Velazquez Vénusz tükörrel c. festményét egy szüfrazsett, a nők szavazati jogának kiharcolásának céljából szinte teljesen tönkretette: hét vágást hasított Vénusz hátába. Leonardo Da Vinci egyik rajzát (A Szűz és a Gyermek Szent Annával és Keresztelő Szent Jánossal) pedig egy Nagy-Britannia helyzete ellen tiltakozó férfi támadta meg korábban. Itt is maradandó károk keletkeztek, a vadászpuskával célbavett üveg szétrobbant és súlyos sérülést okozott a képben. A rajz eredeti állapotát már nem tudták visszaállítani.

Az aktualitásokat tekintve viszont sokan értetlenül állnak a klímaaktivisták tevékenysége előtt. Az összeesküvés-elméletek felvirágoztak az indítékokról, hiszen napvilágra került, hogy a csoportokat egy olyan nonprofit szervezet támogatja, amely egy olajmágnás örökösétől is kapott jelentős adományokat. Felmerül még az a kérdés is, hogy hatásos-e, ha a világ arról beszél, hogy aktivisták ételt dobálnak a legjelentősebb műalkotásokra, nem pedig arról, hogy hogyan oltják ki az életet a bolygón az üzemanyagok.

Mit mondanak a szakértők?

Heather Alberro, a Nottingham Trent Egyetem globális fenntartható fejlődésének oktatója azt nyilatkozta, hogy az ilyen figyelemfelkeltő akciók elkerülhetetlenek, mivel a tiltakozás hagyományos eszközei nagyrészt kudarcot vallottak korábban. A nagy értékű művészeti alkotások megcélzása szemlélteti a jóléti társadalom és a fosszilis tüzelőanyagokra épülő gazdaságok közötti kapcsolatot.

Benjamin Sovacool, a Bostoni Egyetem környezetprofesszora szerint a múzeumi tiltakozások megosztóak, ám annyit biztosan elérnek, hogy beszélünk a problémáról.

A 20 éves Anna Holland, a Just Stop Oil egyik levesdobója azt nyilatkozta, reméli, hogy az emberek a földi életre is kiterjesztik a van Gogh-festmény iránt érzett védelmező és védekező érzést. Példának egy Van Gogh idézetet hozott, amely a festő testvérének, Theo van Goghnak írt leveléből származik:
„Nem a festők nyelvére kell hallgatni, hanem a természet nyelvére” – írta Vincent van Gogh, majd később hozzátette:
„Maguknak a dolgoknak, a valóságnak az átélése fontosabb, mint a festményeké, de az biztos, hogy produktívabb és éltetőbb.”