Ahogyan azt a megnyitón megtudhattuk, a fotók a következő apropóból készültek: a modell, Tunyogi Henriett és férje nemrég Rodin és szeretőjének életébe ásta bele magát; innen jött az alapötlet. Az említett hölgyet Camille Claudelnek hívták, aki lázadó és forradalmár volt, művészete pedig hiába ért fel Rodin művészetével, soha sem kapott kellő elismerést. Még Rodin sem engedte kilépni a rivaldafénybe, így Camille teljes kétségbeesésében szobrainak nagy részét saját kezével össze is törte. Ez a hányatott sorsú, tönkretett nő és különleges egyénisége ihlette a Tunyogi művésznőről készült képeket. A fotókon mintha egy tökéletes márványszobor elevenedne meg és kezdene mozgásba, a művésznő gyönyörű, amint a fotós lopva kapja el a tánc közben lejátszódó érzelmeket.
A Párisi Galériában, a megnyitó délutánján Vásáry zongoraművész – stílszerűen- Debussy kompozíciókat is játszott, hiszen Camille rajongott Claude-ért, különösképp a Holdfény című zongorajátékáért.
A kiállítás azonban szorosan összefügg egy táncszínházi darab megalkotásával is, ami -1 héttel a kiállítás megnyitója után – december 8-9-én kerül színpadra. A darab címét Vásáry Tamás egy, a Henriettnek írt versének (amit a december 1-jei megnyitón el is szavalt) címéről kapta: Lángoló márvány.
Hozzászólások