Magyari Mónika első regénye, melyet saját nevén jelentetett meg, amihez legalább akkora bátorságra volt szükség, mint a múltja, és gondolatai kendőzetlen ábrázolásához.
A történet egy frusztrált nő története, aki végigjárta az összes utat és megtanulta az összes kegyetlen leckét.
A műben kendőzetlenül ír családjáról; pénzsóvár édesanyjáról és ugyanilyen önző, érzelemmentes édesapjáról, a prostitúcóról, amelybe belekényszerült, családja révén. A párkapcsolatáról, amely megsemmisítette összes önbecsülését, és amelyből “társa” alkoholizmusa, drogfüggősége, és sorozatos bántalmazásai ellenére 6 évig nem tudott menekülni. Alantas munkákról, amelyeket végezni kényszerült, és szeretet nélküli sorsról, melyből börtönviselt férje segítségével tudott csak menekülni. A szeretetről, amiért sóvárgott, és amiből a szerelmével való találkozásig semmit nem kapott, hiába próbálta saját édesanyjától megvásárolni azt.
Ezek után nem csodálkozunk a frusztráción, amit a plakátokon látott eladott női testek látványa kelt, az undorodást a világ jelenlegi állásával kapcsolatban, a pornó sugalmazta magatartásforma meggyökeresedésének félelmét, az indulatokat.
Magyari Mónika stílusa kendőzetlen, pőre, néhol trágár, de hihetetlen, embert próbáló bátorsággal vall múltjáról. Amelyre csak kevesen lennénk képesek.
A könyvet Jim Morrison találó idézetei tagolják “fejezetekre”, és nem könnyű esti olvasmány.
A szerzőnek korábban még két regénye látott napvilágot, Patricia Swoon álnéven: a Lena és az Ahol a vihar partot ér.
Hozzászólások