Az európai művészet egyik legkiemelkedőbb mestere, a spanyol-krétai El Greco, azaz Domenikosz Theotokopulosz (1541–1614) életművéből közel 70 művet láthattunk már.

A Szépművészeti Múzeum őrzi a kontinens egyik legjelentősebb spanyol festészeti gyűjteményét, benne többek között Spanyolországon kívül Európában a legtöbb, öt darab saját kezű El Greco-festményt. A Szépművészetiben látható művek mellett a tárlatra több, mint negyven magán- és közgyűjtemény, például a madridi Museo Nacional del Prado és a Museo Nacional Thyssen-Bornemisza, a toledói Museo del Greco, a párizsi Musée du Louvre és a londoni National Gallery kölcsönzött alkotásokat.

Olyan ismert művek érkeztek Budapestre, mint a Szent Sebestyén a palenciai katedrálisból, a Krisztus megkeresztelése a madridi Pradóból, a Szent Lajos francia király egy apróddal a párizsi Louvre-ból. Illetve A kufárok kiűzése a templomból a londoni National Gallery-ből, az Idősebb Szent Jakab, mint zarándok a toledói Érsekséghez tartózó San Nicolás de Bari-templomból, vagy szintén Toledóból, a Santo Domingo el Antiguo-kolostorból kölcsönzött Krisztus feltámadása című oltárkép, amely eddig még sosem hagyta el a várost.

A tárlat időrendben vezeti végig a látogatót azokon a földrajzi helyeken, művészeti központokon, ahol a mester megfordult: különös tekintettel a festői formálódását döntően befolyásoló itáliai városokon, Velencén és Rómán keresztül egészen Toledóig, ahol élete több, mint felét töltötte, és ahol művészete a maga teljességében kibontakozott. A február közepéig nyitva tartó tárlat hét tematikus szekcióban és kronológiai sorrendben mutatja be a kiállított műveket, azzal a szándékkal, hogy általuk, valamint a fal- és szekciószövegek, kép-feliratok és audiovizuális eszközök segítségével a nézők behatóan megismerkedhessenek a spanyol-krétai mester egyedülálló munkásságával.

El Greco Kréta gazdag művészeti közegében nőtt fel és tanult. A szigeten a 16. század közepén számos festőműhely működött, amelyek főként hordozható ikonok készítésével foglalkoztak.

Az El Greco kiállítás képeit és kortársainak képeit összehasonlítva láthatjuk, számos példán keresztül, hogy nem volt kiemelkedő tehetség. Talán jókor volt jó helyen, hogy ő lett ennyire népszerű. Az 1580-as évek elejére a toledói vallásos művészeti közeg meghatározó alakjává vált.

Van olyan kép, ahol a leírásban konkrétan olvasható is, hogy “a perspektíva hagy némi kívánnivalót”. A furcsa arányú arcok illetve a kitekert, anatómiával nem foglalkozó alakok inkább nevetségesek, mint ámulatba ejtőek.

A kiállítás különlegessége, hogy a krétai-spanyol mester életművéből csupán négy rajz maradt fenn, ezekből kettő, a Keresztelő Szent János és a Szent János evangélista című alkotásokat is megnézhettük.

A kiállítás legérdekesebb része a végső alkotószakaszára koncentráló válogatás. Késői művein a tér és az alakok formai játékokká olvadnak össze, amivel évszázadokkal előre megelőlegezte a modern művészet megközelítési módját. Ezek a képei előremutatóak, és a ebben az időszakban festett képeinek stílusa felismerhető több modern alkotáson.

Azt csak zárójelben említjük meg, hogy a Szépművészetiben a földszinten 4 nagy csarnok áll szinte üresen, de alig hagytak helyet az időszaki kiállításnak. Ha sokan vannak a kiállításon a nagy képeket nincsen hely megcsodálni, az apró-betűs leírások előtt kisebb csoportok alakulnak ki. Egyszer talán a hazai kiállításszervezők megnézik, hogy Európa más országaiban milyen egy kiállítás, és 70 képet – aminek nagy része elég nagy kép – nem ilyen kis helyre állítanak ki, amikor lenne hely bőven,  szemüveggel is alig olvasható méretű leírásokkal a képek közelében.

A nagy helyeket talán a rendezvények miatt tartják fent a múzeumban. De az igencsak borsos, 4900 Ft-os jegyár mellé azért talán elvárható lehet, hogy egy-egy kép alsó részébe ne lógjon bele mindig néhány fej.