Rendező: George Clooney
Főszereplők: David Strathairn, George Clooney, Jeff Daniels, Patricia Clarkson, Robert Downey Jr., Frank Langella
Forgalmazza: a Budapest Film

Igen, Ross doktor, ki gondolta volna, hogy a sármos mosolyán kívül mást is tartogat nekünk? Pedig tud valamit, mert úgy tűnik nem csak könnyekkel, halottakkal, és pátoszos színészi játékkal lehet drámát csinálni, elég hozzá egy rezdülés a Murrow-t játszó David Strathairn arcán, és máris értünk mindent. Clooney előzékenyen háttérbe vonul a filmben, "csak" Fred Friendlyt, a producert alakítja, annak ellenére, hogy eredetileg ő akarta eljátszani Murrow szerepét. Strathairn azonban verhetetlen a szerepben, az igazi Murrownak se lehetne oka a panaszra. Mellettük még jó néhány híres arc szerepel: Robert Downey Jr., Jeff Daniels.
A film bonyodalmát az 50-es évek Amerikáját felbolygató McCarthy szenátor komcsiüldöző ügyletei és az ellene fellépő CBS tv-csatorna harcai adják. Gyakorlatilag az egész film alatt ki sem lépünk a stúdióból, a feszültség pedig mintha dróton rángatná a szereplők idegeit.
Érdekes, hogy az összes karaktert színész alakítja, egyedül McCarthy az, akit csak az archív felvételek alapján "ismerhetünk" meg, mert így sajnos egy elég egysíkú képet kapunk róla, olyan, mintha pl. Torgyánt csak a TV-s nyilatkozataiból ismernénk, és nem láttuk volna valamelyik vicclapban, hawaii-mintás ingben felszállni egy kubai repülőgépre. Mindenképpen jobb lett volna, ha egy Strathairn-hoz hasonló remek színész játssza el, ezzel még érdekesebb és árnyaltabb rajzot kaphattunk volna az ő csatáikról, így viszont csak egy üvegfalon keresztül nézhetjük az állatkertben, a huszadik század egyik hírhedt személyiségét, akire ennél azért egy kicsit jobban is kíváncsiak vagyunk.
No és picit persze idealizált az egész CBS-s bagázs, és akiről fel is merült közülük, hogy dolga volt a komcsikkal, annak is kb. az ex-neje barátnője férjének az anyjáról van szó, akivel soha nem is találkozott. A Murrowról szóló vaskos nemzetbiztonsági dosszié 99%ban hazugság, amit el is hiszek, de akkor is, valami ilyesmi a konklúzió: Isten ments, hogy valakiről még a hazaárulás gyanúja is felmerüljön, pláne nem poszthumusz?!
Több mint valószínű, hogy ez a jelenkor hibája, hogy nem tudok hinni a makulátlan hősökben, főleg nem a médián belül. Ennek ellenére azért örülök is, hogy ilyen lett a film, ilyen igazán fekete-fehér, mert így elmehet oktatófilmnek az újságíró-iskolákba, hiszen a hiteles újságírás filmje, az "így kell ezt csinálni", továbbá a vélemény felvállalásáé, amit a jelen papírvakargatóinak jó része csak pironkodva figyelhet. Valószínűleg az sem véletlen, hogy nem csak az Oscar-ért folyó taposómalomban kapott hat jelölést, de a britek is ennyit adtak neki a BAFTA-díjra, a Golden Globe-ért pedig három kategóriában küzdhet a többi jelölttel. Szóval tessék csak szépen beülni a moziba, és Murrowtól tanulni a szakmát, a kívülállók pedig legalább azt, hogyan kell a cigarettát helyesen tartani.