Da Vinci-kód szerzője: Dan Brown
A filmet rendezte: Ron Howard
Szereplők:
Tom Hanks, Sophie Neveu, Jean Reno

Érdekeltek vagyunk a témában. Végül is, keresztény kultúrában élünk. Már aki… A Da Vinci-kód szerzője, Dan Brown óriási botrányokat, indulatokat szítva megfejtette Laonardo Da Vinci a polihisztor, Utolsó vacsora című festményének a lényegét és szimbolikáját.
Ezek szerint Jézus gyermeket nemzett Mária Magdolnának és a festményen, Jézus jobbján ülő alak még véletlenül sem Szent János, hanem Mária Magdolna, akivel ők ketten egy kelyhet alkotnak, ami egyértelműen az anyaság, a nőiség szimbóluma. Persze vannak, akik szentül meg vannak győződve, hogy Krisztus oldalán látható alak bizony Szent János, aki nagyon erős feminin vonásokkal került megörökítésre, mert homoszexuális és felettébb intim viszonyban volt Jézussal… Na, akkor tessék kitalálni Jézus heteroszexuális, vagy nem?! Botrány. Nincs ezen mit firtatni. Mert ha heteroszexuális – az is skandalum – és gyermeket nemzett Mária Magdolnának – aki többek szerint egy prostituált – akkor bizony oda az egész intézményesített keresztény egyház és bukik a szent sztori, viszont ha homoszexuális… Bele sem merek gondolni, mit szólna ehhez a pápa… vagy az Opus Dei.
A történet a következő: Szimbólumkutatónkat egy Louvre-ban elkövetett gyilkossághoz hívják. A megölt személy, mint utóbb kiderül Jézus leszármazottja, a Sion Rend tagja. Az utód lenyűgöző szépségű és eszes unokájával, nyomozásba kezd, melyet némelyest a halott irányít különböző megfejtendő rejtvényekkel. Eszement nyomozás a Szent Grál után. Opus Dei tagjainak felbukkanása, akik itt – tehát a regényben és a filmben (!) – szerzetesrendkén vannak aposztrofálva. 1928 óta működő 85 ezer tagot számláló "szekta", a következő szellemiségben élnek: "Az Opus Dei segítséget nyújt abban, hogy mindenki megtalálhassa Krisztust a munkában, a családi életben és a mindennapi életkörülmények közepette".
A történetben, klasszikus kalandfilm elemként megkísérlik előbb meglelni Szent Grált, mint főszereplőink a "jók". Az Opus Dei tagjai gyilkos, pénzéhes szerzetesekként, vannak megjelenítve, akik véres önsanyargatást végeznek. A végén győz a jobb és marad a TITOK.
A Da Vinci kód a XXI. század legismertebb és legnépszerűbb regénye – persze ebből az évszázadból még csak néhány év telt el -, hatalmas sikere nagyrészt kényes témájának, és merész elméleteinek köszönhető. Valamint a fent említett ellenmagyarázatok, és ellenelméleteknek köszönhetően is kedvelt, sokrétű, rengeteg szálon futtatható vitatéma. Amit persze meg is lovagoltak sokhelyütt.
A sztori óriási szóváltásokat generált a sajtón belül és kívül, egyházon innen és túl. Számos ponton kérdőjelezi meg az a keresztény vallástörténetet, melyben 2000 éve hiszünk. Mert valljuk be ez hit kérdése. Az egész keresztény sztori körülbelül annyira bizonyítható és cáfolható, mint a Da Vinci kód, ergo igaz is lehet, és hamis is. Akárcsak a Biblia, vagy az intézményesített, üzletesített kereszténység – nem csoda, hogy a Vatikán összeszarta magát a könyv témájától. A mai ostoba világban, egy ponyvaregény, illetve egy írott – filmes kasszasiker hitet el emberekkel dolgokat, nem a meggyőződés. Buták vagyunk. Ékes példája ennek, hogy a thaiföldi rendőrség cenzúra-csoportja az országban működő keresztény szervezetekkel egyetértésben úgy döntött, hogy kivágják a Da Vinci-kód című film utolsó tíz percét, és a filmet csak így engedélyezik vetíteni a helyi mozikban.
A thaiföldi cenzúra nem egyedülálló a térségben. Keresztény csoportok Indiától a Fülöp-szigetekig hetek óta követelik a film betiltását, mivel azt keresztényellenesnek, valótlannak tartják.
Evidencia, hogy a könyv megjelenését követően, néhány évvel mozgóképre vitték a történetet. A filmadaptáció rendezője, Ron Howard direktor, főleg giccses filmjeiről ismert, bár a thriller műfajában már bizonyított korábban (Váltságdíj – amennyiben ez bizonyíték arra, hogy jogosult egy ilyen volumenű film rendezésére…?!)
A szereposztás kedvezőnek bizonyul, bár a film megtekintése előtt sem volt túl nagy bizodalmam, bármennyire is kiváló szereplőgárdáról van szó. Tom Hanks alakítja Langdont, a mindenben jelképet, megfejtést, találó szimbólumkutató professzort, dús fekete hajjal (sicc!!!). Audrey Tautou kedves, bájos, mindig meglepett pofit vágó francia színésznő, nehezen volt elképzelhető számomra Neveu-féle igéző szépségként, aki szépsége mellett baromi eszes is és majd segíti megfejteni rég elhagyott nagyapja rituális gyilkosságát. Na, nem! Aztán itt van Jean Reno, a mindig tökéletes francia felügyelő, aki szintén zenész a Szent Grál körül zajló játékban. A szereposztás erős közepesre sikerült. A látvány, az izgalom szintentartása viszont mindenképpen elismerést érdemel. Bár, véleményem szerint aki szűzként megy a filmvetítésre – tehát, aki nem olvasta a bestsellert – jóval nagyon katarzisra számíthat, mint a már olvasott társai. Az eddigi megfilmesített könyvek, regények, irodalmi alkotások közül, talán ez ragaszkodott leginkább a könyv szövegéhez és a sztori részletességéhez. Talán ennek köszönhető, hogy a közel félezer oldalas könyvet, két és fél órán keresztül nézhetjük. A film megértéséhez jó sok magyarázat, műveltség, olvasottság, elő és utótanulmány szükségeltetik, úgyhogy ne menjetek moziba anélkül, hogy elolvasnátok a Bibliát, információt gyűjtenétek a Sion rendről, az Opus Dei-ről, valamint a pattogatott kukorica készítésének a rejtelmiről!