A Bohém rapszódia tartalmazza mindazt, amit eddig nem tudtál a világ egyik legjobb zenekaráról. De vajmi keveset abból, ami alapján meg is szeretheted. A zenekar még élő tagjai fogták a checklistet, és lenyomták a stúdió torkán.
Nagy zenészekről életrajzi filmet készíteni külön tudomány. 25 év telt el Freddie Mercury halála óta, aki nemcsak frontembere, hanem hajtóereje, lelke is volt a nélküle valószínűleg csak „just another rock bandként” funkcionáló londoni formációnak. „Mégis mitől lenne több a Queen, mint a többi londoni rockbanda?” – teszi fel a kérdést még a film elején valamelyik első menedzser. A válasz egyértelmű: Freddie-től.
A film éppen ezt az időszakot mutatja meg, noha nem nagy a különbség. Az 1970-es megalakulás – vagy mondjuk így, Freddie Mercury és John Deacon basszusgitáros csatlakozása – a kezdet, és 1985, a világméretű Live Aid koncert a vége. Az énekes haláltusája és halála, illetve az utolsó album már lemaradt, bár Brian May gitáros éppen úgy szerette volna, ha Mercury halálának utóhatása is bekerül a filmbe.
Valahol a Bohém rapszódia hátterében ezek az apró, de gyakran nem is annyira apró játszmák érezhetőek. Mintha az alkotók szerették volna minél inkább megmondani, mik azok a sarkalatos tudnivalók a zenekar életéből, aminek mindenképpen benne kell lennie, ha ez a film a Queenről szól. Már amennyiben arról szól, és nem Freddie Mercuryról, mert valószínűleg ez mostantól már egy örökkévalóságig tartó vita lesz.
Mik kerülhettek bele ilyen nyomással? A korai szkepszis, hogy ez a banda biztos nem lesz nagy, ezt a dalt biztosan nem játsszák a rádiók, mert hosszú, ezzel a névvel, ezzel a szokással, ezzel a hajjal hogy lehetnél sztár. Vagy hogy Roger Taylor dobos a szépfiú, John Deacon basszusgitáros pedig teljesen észrevehetetlen. És egyebek, amiket a nagy öregek valószínűleg minden egyes találkozás alkalmával emlegetnek, de talán nem biztos, hogy mindnek a filmben a helye. Valahogy ilyesmi lehetett Freddie Mercury és a többiek ideiglenes szakítása is, amit Brian May-ék mindenképpen el akartak mondani, a forgatókönyv azonban nem feltétlenül tudta lekövetni azt a drámát, ami ebben benne van.
Leginkább pedig az tűnt fel, az alkotók szerint egy dal van mind felett. A Bohemian rhapsody akkordjai csendülnek fel a legváratlanabb pillanatokban, és a vele kapcsolatos történetek hangoznak el unos-untalan. Mintha ez a film nem is egy zenekarról, hanem egy dalról szólna.
A cikk folytatása ITT!
Hozzászólások