Régen egyébként a különböző hivatásokhoz erőteljesen kapcsolódtak bizonyos, jellemző karakterek. Ez hol ellenállhatatlan illatárt jelentett például kertészek, füvesasszonyok esetében, hol kevésbé tetszetős aromát, mint például az erős vérszag a hentesnél, vagy az orvosság mással össze nem téveszthető jellege. Korábban az ember saját illata is nagy jelentőséggel bírt, mert a kipárolgások nagyon egyediek és beszédesek, s ez manapság is igaz. Ám egyszer csak jöttek, láttak és arattak az illatok, amik így megadták a lehetőségét a sajátos szagok feletti uralomra, valamint a személyre szabott illatfelhő kiválasztására.

Hová lett a misztikum?

Sokan azt gondolják, hogy a parfümök készítése maga a varázslat, bűbáj. Romantikus elképzelések sorjáznak elő ilyenkor, pedig meg kell hagyni, a valóságban a misztika már csak akkor lép a képbe, amikor a parfüm cseppje az üvegén túl működésbe lép.

Laboratóriumi környezet, kémcsövek, szakmai előképzettség, kémiában jártasság, és egy orr, akiben ott van az x-faktor az illatok beazonosítására, felismerésére, analizálására. Nagyjából így épül fel a parfümgyártás napjainkban. Úgyhogy nincsenek virágos mezők és rétek, vagy éppen virágokat gyűjtögető nagyanyók. De természetesen attól még, hogy a megfelelő keverék előállításához alkoholra, vízre, egyéb összetevőkre is szükség van, mégis az alfa, meg az ómega az adott illatkarakter, ami meglehet épp a mezei lét szépségét idézi fel.

Egyébként azok a variációk, amik természetes illóanyagokat tartalmaznak, mégpedig növényi formában, tulajdonképpen ténylegesen a természet lágy ölén kezdik a pályafutásokat, mivel a hozzáértők az illóolajokat terepen gyűjtik be, ott, ahol az előfordulásuk természetes.

Miből áll egy illat?

Egy kis kémia nélkülözhetetlen a tudás felfedezéséhez. Egy illat három kémiai anyagból áll. Oxigénből, hidrogénből és szénből. Ezeknek a komponenseknek az aránya, a mennyisége szabadon módosítható, ezáltal maga a karakter is megváltoztatható.

A parfümmesterek szerepe ezen a ponton kulcsfontosságú, hiszen a különböző kevert illatösszetevőből végül ők azok, akik komplett kompozíciókat alkotnak olyan formában, hogy általa az érzéki kényeztetés is megvalósuljon. Ehhez nélkülözhetetlen a kiváló szaglás, ízlés, és természetesen a szakértelem. Hatéves képzés előzi meg a munkába állást a mesterek esetében, úgyhogy ez bizony kicsit sem komolytalan, és nem gyerekjáték. Orrnak lenni az egyik leginkább kifizetődő szakma a világban, szabadúszók nem is igazán vállalják, főleg azért, mert a gyártók szeretik magukhoz kötni azokat a mestereket, akiket tehetségesnek ítélnek. Ennek a szakmának jelentős presztízse van, s csak kevesen alkalmasak erre a feladatra. Olykor születnek eredendően tehetséges jelöltek, akik már kiskorukban is mindennek felismerték az illatát, sőt egy illatkompozíciót külön karakterekre tudtak bontani, de a többségnek az affinitásán túl lényeges a szakmai képzettség.