Valló Péter a Farkasok és bárányok után ezúttal ismét egy Osztrovszkij-komédiát állít színpadra a Radnótiban, amelynek korábbi magyar címe Tehetségek és tisztelők volt. A színházi világban játszódó orosz mű a fiatal színész vágyai és a boldoguláshoz szükséges kompromisszumok ellentétét járja körül. Nyeginát, a fiatal művésznőt szó szerint megvásárolják. Több, mint százharminc évvel az ősbemutató után, a #metoo mozgalom korában…
A szereposztó dívány kifejezés itt elég konkrét értelmet nyer. Előbb egy magát Hercegnek hívató befolyásos városi tisztviselő erőszakoskodik a lánnyal. Visszautasításáért elbocsátás jár. Nyeginának a színház az élete. Földhözragadt édesanyjával ellentétben neki nem az anyagiak és a csillogás miatt. Szerelme egy szegény bölcsész, aki nemcsak irodalomra, hanem az erkölcsös életre is tanítja párját. Az anyuka nem szorgalmazza a kapcsolat elmélyítését, mert a fiúnak nincs munkája, csak jószándéka, ami szerinte kevés. Pjotr a darabban az örök idealistát testesíti meg. Azonban minden igyekezete ellenére szerelme elutazik egy gazdag gyárossal. A szokásos rossz gazdag-jó szegény ábrázolásmód. Ám véleményem szerint ez a történet nem ezen áll vagy bukik. Nyegina nem magáért a pénzért megy el a mágnás Velikatovval, hanem álmai megvalósításáért. A hangsúly a HIVATÁS-on van, ami mindig áldozattal jár. De mi az, ami még belefér? Hol ér véget a tisztesség és hol kezdődik az erkölcstelenség? Értem én, hogy így etikus, meg minden. De őszintén, ki menne hozzá valakihez, akinek csak a szája jár, és semmit nem tud hozzátenni párja boldogulásához? A szerelem mindent legyőz, szól a közhely. Meg hogy hallgassunk a szívünkre. Arról nem szól a fáma, milyen félrevezetőek lehetnek az érzelmek. A szerelem többnyire pár év alatt elmúlik. Tegyük fel, hogy Nyegina hozzámegy a jószándékú bölcsészhez. Mi lesz a vágyaival? Adja fel élete értelmét? Neki a színpad az első. (A tragédia az, hogy e nemes cél eléréséhez nélkülözhetetlen a nagyon is földi és mocskos pénz.) Pjotr ezt tudomásul vehette volna. Úgy tűnik, mintha nem is ismerné a barátnőjét, mert azt látja, akit látni akar. A jó fiúként kihozott bölcsész bevallom, nekem végig ellenszenves volt tunyaságával, kukacoskodó kritikusságával.
Főhősnőnk megbánja, amit tett. Megszólal bennem a kisördög: Vajon garantáltan boldog lett volna egy szegény fiú mellett, aki mellett nem tud kibontakozni?
Nem mehetek el szó nélkül a fantasztikus színészi játék mellett. A színésznő édesanyját alakító Börcsök Enikő külön tiszteletet érdemel. Legkedvesebb számomra a nyitó jelenet, amikor is díszes selymeket próbál fel. Pár percig azt hisszük, ő a művésznő. Aztán kiderül, hogy a lánya.
A tragikus, alkoholista színészt alakító Schneider Zoltán majdnem egyedül vitte el széles vállain a darabot, mint komédiát. A könnyed, humoros közjátékokat leszámítva nekem inkább tragikusnak tűnt.
A művet Nyegina éneke foglalja keretbe. Egy koldusasszonyról dalol, aki valaha ünnepelt díva volt. Meghasonlottsága jeleként zavarodottan, sírva vonul vissza a függöny mögé. Mert így helyénvaló (?). A színház már csak ilyen. Igazságos (?), ha már az élet nem (?). És ezért szeretjük.

Te kit választanál?

FORDÍTOTTA: MORCSÁNYI GÉZA

SZEREPOSZTÁS:

ALEKSZANDRA NYEGINA – VIDÉKI SZÍNÉSZNŐ – LOVAS ROZI
DOMNA, A MAMA – NYEGINA ÖZVEGY ÉDESANYJA – BÖRCSÖK ENIKŐ
DULEBOV (HERCEG, FŐNÖK) – TEKINTÉLYES VÁROSI TISZTVISELŐ – KELEMEN JÓZSEF
BAKIN – TISZTVISELŐ – PÁL ANDRÁS
IVAN VELIKATOV – GAZDAG GYÁROS – RUSZNÁK ANDRÁS
PJOTR MELUZOV – FIATAL, ÁLLÁSTALAN BÖLCSÉSZ – POROGI ÁDÁM
NYINA SZMELSZKAJA – VIDÉKI SZÍNÉSZNŐ – MARTINOVICS DORINA
MARTIN NAROKOV – ÜGYELŐ, VOLT SZÍNIGAZGATÓ – BÁLINT ANDRÁS
MIGAJEV – SZÍNIGAZGATÓ – KONFÁR ERIK EH.
JERASZT GROMILOV – TRAGIKUS SZÍNÉSZ – SCHNEIDER ZOLTÁN

Közreműködik: Nagy Rebeka, Péter Polla Borbála, Tóth Bogi
A zongoránál: Termes Rita / Gáspár Katalin Ágnes