-A két album megjelenése közötti hosszú időszakból mennyit dolgoztál az új anyagon?
-Az első agyalásoktól kezdve odáig, hogy tényleg befejeztem, két év telt el. Nagy vonalakban mindvégig tudtam, hogy milyen lesz, egy rövid időszak volt csak, amikor elbizonytalanodtam, hogy talán mégsem lesz jó úgy, ahogy elkezdtem. Előfordul, hogy az ember túlzásba viszi a tökölést, amikor például egy számot megpróbálsz még jobban megcsinálni, de aztán az lesz a befutó, ahogyan egyszer már befejezted.

-Könnyedén ment a dalírás vagy megszenvedtél vele?
-A Kite Over Faurndau (amit csak ‘a sárkányeregetősnek’ hívok, mert egy gyerekkori élményem ihlette) volt az a dal, amelyiknél úgy éreztem, hogy az egyik legerősebb szerzeményemmé válhat, mégsem tetszett amerre az elején elindult. A szerkezetekkel volt pár nagy csatám. Le volt írva papírra a képlet, de mégsem jött ki az eredmény. Ilyenkor jön a kísérletezgetés. Összességében nem volt küzdelem, könnyen jöttek a dalok. A mastering, a keverés és a lemezkiadóval az egyezkedés sokkal nagyobb szenvedés volt.

-Mi adja az első löketet egy-egy dalhoz? Melyik az a pillanat, amikor elkap a dolog és elkezdesz agyalni, írni?
-Ez változó. Van, hogy egy ötlet van meg először, és ahhoz keresek elő egy érzetet, egy régi, akár gyerekkori emléket, ami előresegíti, de van olyan is, hogy a hangulat van meg, és az mesél valamit, amit aztán megpróbálok lejegyezni. Akármelyik is történt, mindig kellett egy érzelmi fogózkodó. A rap-es számoknál pedig az illető személye volt a mérvadó, hogy ő mit jelent nekem.

DJ Bootsie – Holidays In The Shade [video-riport]:

-Minek köszönhető a változás, amelyen átment a stílusod az évek során? Tudatos volt ez?
-A kétezres évek elejétől már nagyon nem tetszett, ahová elment a hip-hop. Egyre távolabb voltam az egésztől, abban meg pláne nem akartam szervesen részt venni, ami nálunk ment ezen a terepen. Valami mást akartam, szöveg nélkül. A zene, a hangok érdekeltek és belevinni a stílusba olyan dolgokat, amelyekkel színesíthetjük a kört. Hosszú dolgokat, szép árnyalatokkal, nem pedig frusztrált, elégedetlen kiabálást.

-Mennyire más a munkamódszered ahhoz képest, ahogyan öt évvel ezelőtt, az első albumod írása idején dolgoztál?
-Letisztultak a folyamatok, egyszerűbben, simábban megy a munka. Pontosabban tudom, hogy mit akarok, így fele annyi időt vesz igénybe egy-egy folyamat. Tudatosabb az egész és így még többet tudok magamból is belerakni. Ugyanúgy, amikor az együttesemmel azon dolgoztunk, hogyan szólaltassuk meg élőben a lemez anyagát, az is hatékonyabban ment, mint az első lemeznél. Ez az anyag eleve sokkal jobban játszható koncerten, mint az első lemez. Jobban meg vannak ragadva a dallamok, mozgalmasabb, színesebb is. Hip-hop-osabb lett, de légies is egyben.

-Szerinted mi a legfontosabb különbség a két lemez között?
-Az első egy sokkal befordultabb cucc, egy fura időszak lenyomata. Az új inkább olyan, mint egy zenei utazás. Az első lemez születése is sokkal nehezebb volt. Bizonytalan voltam, kételkedtem a képességeimben. Most minden sokkal lazábban ment.

-Akkoriban miért ment nehezebben?
-Az önbizalomhiány, ami nagyban megnehezítette a dolgomat. Sokszor a mai napig előfordul, hogy egyik végletből a másikba esik át a hangulatom, akár a legradikálisabb módon. Ettől mondjuk nagyon sok alkotó ember szenved, a durva hangulatingadozásoktól, mégis valahol ez az ami kikényszeríti belőlük, hogy alkossanak. Kételkedni mindig fogok, de azon, hogy emiatt túltötyörögjem a zeneszerzést, már túlléptem.

-Dark figura vagy?
-Igen, valahol a zenék is ennek a lenyomatai. A The Silent Partner is ezt támasztotta alá, mivel az még sokszor irreálisan sötét, rosszkedvű lemez volt. Én magam is robbanékonyabb, cinikusabb voltam akkoriban. Mostanra azonban eljutottam oda, hogy nem csak elvagyok, hanem kifejezetten jól érzem magam a bőrömben. A mostani lemeznek ez a legfontosabb hozadéka, hogy lenyugodtam az írása közben és azáltal, hogy lenyugodtam lett lazább a lemez hangulata. Nem tudom már, hogy melyik jön a másikból, de a kettő, valahogy összefügg és nekem erről szól elsősorban a dolog.

-A színpadon mikor működsz jobban? Ha valaki más műsorában veszel részt vagy ha a magad cuccát adod elő?
-Természetesen, ha a saját műsorommal lépek fel, annak nagyobb a felelőssége. Ebben az esetben, ha bal lábbal keltem fel, azt mindenki megérzi, mert tőled várják, hogy irányítsd őket. Ha egy másik produkcióval lépek fel, akkor ez kiküszöbölhető, mert akkor a vezér energiáját megcsapolva átlendülhetsz a holtponton és felpörögsz a többiek mellé.

Kattints a képre, és nézd meg a 2009. december 4-i lemezbemutató fotóit!

-Hogyan jött a szerződésed az új kiadóddal, a BBE-vel?
-Ők egy elég nagy cég, 40 országban terjesztenek, olyan arcoknak, mint Jazzy Jeff, Pete Rock vagy Madlib. Mellettük én csak kifutófiú vagyok. Hetente több száz demót kapnak és először meg is lepődtem, amikor visszajeleztek. Tudtam, hogy nem lesz egy egyszerű dolog megegyezni velük, de megéri végigfutni a köröket. Két lemezre szerződtünk le és úgy érzem, náluk a legjobb helyre került a lemezem. Már amikor írtam a dalokat, rájuk gondoltam és nagy megelégedéssel töltött el, amikor végül bevállalták.

-Készülsz már a következő albumra?
-Igen, már most sokat agyalok és rengeteg név ott van a fejemben, akikkel szeretnék együtt dolgozni. Még nem kristályosodott ki, merre fog menni, de már látok valamit belőle. Hangzásában szeretném továbbfejleszteni azt, amit ezen elkezdtem. Egy légies, space-hangzás ami most nagyon izgat. A másik pedig verseket rávágni zenére, mintha rap lenne. A magyar kultúrkörből van egy csomó dolog, amit fel szeretnék használni. Nem olvasok sok verset, nem akarom megerőszakolni ezt a dolgot, inkább az érdekel, hogy a két dolog találkozásából mi sülhet ki.

-Mit gondolsz, kivel áll rokonságban ez a lemez a hazai zenészek munkái közül?
-Joker, akit megemlítenék a Hősök hip-hop csapatból, valamint a Realistic Crew hangzásvilágát. Velük érzek valami kapcsolódást, noha nem vagyunk közvetlen barátságban, a munkáink mégis valahol közös nevezőn vannak. Pár stíluselem hasonló ahhoz, amit Yonderboi csinál, vele privátban is baráti a viszonyunk.

DJ Bootsie – Mosquito Dance [klip]: