Minden elképzelésünket fölülmúlja a Fővárosi Nagycirkusz március 12-től augusztus 28-ig futó előadása, amit Atlantisz legendás története ihletett. A cirkusz önmagában is varázslatos világa új szintre emelkedik: az Atlantisz gyermekei című előadást a kivételesen tehetséges művészek kemény munkáján kívül komoly technikai háttér teszik különlegessé.
A vízi cirkuszként hirdetett show a hazánkban egyedülálló, porond alá épített szökőkútrendszer mellett az elképesztő fénytechnikai megoldások által válik igazán egyedivé, előbbi teszt jelleggel fél évre került beépítésre. Mozgó, süllyeszthető elemek kerültek a manézs helyére, amelyeket az előadás különböző részei alatt vízzel „árasztanak” el, miközben a szökőkutakhoz hasonlóan több száz fúvókából emelkedik akár 18 méter magasba a vízsugár, s olykor még az „eső is esik” a színpadon álló, vagy éppen mennyezetről lelógó művészekre.
A modern technika vívmányai persze mit sem érnének a művészek elképesztő mutatványai nélkül. Bőven akad megmosolyogtató momentum, néha nem hiszünk a szemünknek, míg olykor a közönség is együtt izgul a porondra, vagy magas drótra lépővel egy-egy veszélyes performansz alatt. Az előadás üzenetét a cirkuszi pályát választók mindennapjai mutatják meg igazán, hiszen az ő életükben kiemelt szerepet kap az egymásra figyelés és bizalom, rohanó mindennapjainkban pedig sajnos gyakran megfeledkezünk e két dolog fontosságáról.
Hozzászólások