Madd közé tartozott, akik megpróbálták és egy rövidebb londoni kiérő után után 2010-ben Bristolba költözött. A hely szellemével átitatódva persze nem mindenkiből lesz a stílusban felkapott producer, ahhoz leginkább az a fontos, hogy milyen zenét ír. (A legenda szerint Brsitolban még a Mc Donald’s-ban is az egyik helyi rádió szól) Madd az első megjelenései óta minőségi dupstepet csinál, szinte mindegyik track-je – ideértve a remixeket is – kidolgozott, szépen felépített, nem tucat zene. Madd írt súlyos mélyekkel operáló headbangereket (Pitch Black, Murder 96), csakúgy, mint finoman építkező halfstepet Wu-tang mintával feldobva (Good Old days), vagy indiai elemekkel színesített dupstepet (When I First met you). Ennek megfelelően a stílus emblematikus alakjai, például Kryptic Minds és Youngsta is előszeretettel játszották. A várakozásoknak megfelelően az album is elég változatos, és ami fő: elég erős lett.
A party elviekben az Outlook fesztivál hivatalos hazai része. A Pula-ban 2012 augusztus 30-án kezdődő fesztivál minden túlzástól eltekintve a jelenleg a legerősebb line-uppal rendelkezik, gyakorlatilag minden olyan producer, dj ott lesz, aki elmúlt tíz évben egyáltalán csinált valamit.
Hazai viszonylatban a felvezetés hálátlan szerepét Matt-U-ra bízták. A szokásokhoz híven, éjfél előtt csupán lézengenek a Corvintetőn, én persze szeretem folyamatában szemlélni a dolgokat, és tisztességgel végighallgattam az Ő szettjét is. Matt-U becsülettel és korrekten végigjátszotta a két órát, volt íve a szettnek, de nyilván nem volt „akkora” a hangulat, mint mondjuk két órával később, amikor Madd állt oda a pultba. Mondjuk J: Kenzo: Roteks-ért kifejezetten hálás voltam.
Az ilyen albumbemutató partykon általában a lemezt játsszák le elejétől a végéig, ehhez képest Madd-nak van annyi jó zenéje, hogy az album ütősebb trackjei mellett fel tudta tölteni a szettjét hézagmentesen hol gyorsabb, hol súlyosan lépegető darabokkal. Itt érdemes visszatérni a bevezetőhöz, hiszen pont úgy adta át Youngsta-nak a stafétát, hogy a jellegzetes bristoli dupstep minden jelentős pillanatát képviselte valamelyikőjük. A komor, vartyogó bassline-nal operáló hangzást, vagy a hideg, tech-es vonalat, itt-ott pár vokálmintás trackkel lazítva.
A közönség persze leginkább a mély, lassú és cizellált halfstepet várta, amit jelenleg Youngsta képvisel a leghűebben. Kettő körül kezdődő majd két órás szettjében végre kiteljesedett az, amiért a bristoli hangzást annyian kedvelik. Nehéz ezt úgy megfogalmazni, hogy közben nem hallja az ember a 30 Hz-es basszust a testén. (Egyébként a bennfentesek azt mondták, erre a bulira még külön hoztak le mélyládákat.) Nem elég, hogy a basszus telítettség gyakorlatilag A hagyomány. Talán az lenne az első és legfontosabb jellemző, hogy ez a zene nem okos, hanem zsigerből jön. Hiába tűnik pofon egyszerűnek, pont az benne a legjobb és a legnehezebben megvalósítható, hogy triviálisnak tűnjön, de mégis elementárisan hasson.
Youngsta szettjén érezni lehetett, hogy a válogatásának egyik legfontosabb szempontja az, hogy ne csak előremutasson egy zene, akár a felépítését tekintve, akár csupán abban, hogy a természetes lendületen gördüljön előre, hanem van bennük valami egyedi trükk is. Szóval végre valami minőség, valami valóban eredeti, izzadtságszag, erőlködés nélkül, végre profin, semmi hype meg ugrálás, csak a basszus, meg a lassan sorjázó brutál halfsteppek, majd a begyorsuló, szaggató trackek. Jó buli volt, a közönség is azok közül került ki, akik valóban a fellépőkért jöttek, nem csak úgy partyzni. Négykor léptünk le, amikor a súlyosan hullámzó basszustengerből a felszínre bukkant a következő dj, és kezdődött a recsegő drum and bass. Szóval aznap este volt egy kis Bristol Budapesten, aki nem volt ott, bánhatja, mert legközelebbire megint éveket kell majd várni.
Hozzászólások