Sajnos csalódás volt a Kasabian, pedig ha egészen őszinte akarok lenni, miattuk mentem ki az idei fesztiválra. Néhány éve leszoktam az egészhetes szigetelésről, mivel se pénz, se szabadság nem jár mellé automatikusan, meg hát a barátok is leszoktak róla. Idén hosszas huzavona után maradt a vasárnap, reméltem, hogy a Kasabiannal nem lőhetek mellé, nekem a 2007-es Pecsa koncert is bejött, igaz akkor nem voltunk többen, mint egy nagyobb házibuliban. Ehhez képest most hatalmas tömeg várta a zenekart. A legjobb számaikat hozták el, de a közönség középső részen ugyanolyan unott volt a hangulat, mint a keverő tövében. Visszakullogtam hát a sorstársakhoz, és rendesen fesztiválozókhoz híven mindannyian alkoholba fojtottuk bánatunkat.
No de szenteljünk néhány szót a nagyszerű Muse zenekarnak is. Jó volt, jó volt, annyira mégsem ütött szíven, talán tényleg a Yeasayer-t kellett volna választanunk. Konkrét pillanatot talán csak néhányat tudnék felidézni valahol a Plug in Baby és a Time is Running Out környékén, de ezek is inkább csak a nevetséges fősulis depresszió izét hozták vissza pár percre. ( Azért csak előkeresem a régi cd-ket.)
Persze akadtak igazi fesztiválhangulatú pillanatok is még délután, amikor a Danko Jones uralta a nagyszínpadot, de élményszámba ment a haverok arca is, miután csináltak egy közös képet a Monster Magnet néhány tagjával.
Ami idén igazán hiányzott, az a fesztiválhangulat volt, amit eddig csak a Sziget tudott. Persze lehet, hogy az utolsó nap tehetett róla, az, hogy már mindenki a hazaútra készült, de szinte nyomát sem láttuk az önfeledt szigetelésnek. Egészen hajnal kettőig. Akkor megtaláltuk egy utolsó fröccs, egy már tíz évvel ezelőtt is borzalmas Rednex dal és néhány holland tinédzser pelyhedző mellkasának társaságában.
Hozzászólások