Elsőre akármit csinálok, akkor is Trier mester Hullámtörése jut az eszembe. Gyanúsan sok minden egybevág, ez okozza a déjá vu-t. Lássuk mik is ezek. Először is ott van mindannyiunk kedvenc mesehőse az olaj-fúrótorony, aztán főszerepben a férfi, akinek valami baja van, Josef (Tim Robbins) égési sérült olajmunkás és az ő plusz vaksága, Triernél pedig Jan (Stellan Skarsgard) a nyaktól lefelé béna olajmunkás és az ő perverz gondolatai. A női főszerepben, avagy a nő, akinek valami baja van szerepében itt a siket és eléggé zárkózótt Hanna (Sarah Polley), ott Bess (Emily Watson), aki kissé bolondul vallásos vagy vallásosan bolond. És értelemszerűen mindketten a férfi ápolásával foglalatoskodnak, valaki megment valakit.
Volt egy film, a Holnapután, na ez nem annak a zenéje, hanem a Honfoglalásé van rajta, amit eredetileg Demjén Ferenc adott elo kb 10 éve, egy bunrossz és bodületes költségvetésu film kapcsán. Franco Nero meg lovagolt.
Volt egy film, a Holnapután, na ez nem annak a zenéje, hanem a Honfoglalásé van rajta, amit eredetileg Demjén Ferenc adott elo kb 10 éve, egy bunrossz és bodületes költségvetésu film kapcsán. Franco Nero meg lovagolt.
Már kiskoromban – hála szüleimnek – elég komoly zenei "kiképzésben" részesültem. Eleinte inkább hagyományos, hangszeres zenéket részesítettem előnyben (underground rock, jazz), dobolgattam egy kicsit, majd eljutottam az indusztriális zenékhez, ahonnan számomra egyenes út vezetett az elektronikáig.
Már kiskoromban – hála szüleimnek – elég komoly zenei "kiképzésben" részesültem. Eleinte inkább hagyományos, hangszeres zenéket részesítettem előnyben (underground rock, jazz), dobolgattam egy kicsit, majd eljutottam az indusztriális zenékhez, ahonnan számomra egyenes út vezetett az elektronikáig.