A nulladik napos fellépők közül csak az Iron Maiden hiányzott, bár biztos akadt volna pár elvakult rajongó, akik szívesen meghallgatják Eddie álláspontját a fajgyűlöletről. Lukács ma is beugrott picit, és az LGT is épp erre járt. A nemzet csótánya innen sem hiányozhatott, mint ahogy Charlie, Kiss Tibi, és Rúzsa Magdi sem.
Este tízkor a Love Music Hate Racism Allstars Special megmutatta, hogy a rasszizmus ellen nemcsak egyhangú lötyögést, és végtelenségig ismételt Kispál dalokat lehet bevetni, hanem igazi nagybetűs örömzenét.
A nulladik nap mérlege: az elmaradhatatlan közönségénekeltetés, andalgás Balázs Fecóra, térdgyilkos helybenfutás Krsa-val, a Clash, és Bob Marley szelleme, az ország tortája a Szeparéban, és sok-sok boldog ember a Nagyszínpad előtt. Meg az a néhány ezer külföldi, aki egy szót sem értett az egészből. Persze nem is ez a lényeg, mert a „mindenki mindenkivel” már amúgyis előkelő helyet foglal el a Sziget tízparancsolatban. Azért az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát nem ártott volna legalább angolul is felolvasni…
A Világzenei Nagyszínpad sem maradt fellépők nélkül. Itt a magyar jazz szerelmesei ünnepelhettek Harcsa Veronikával, Barabás Lőrinccel, Kaltenecker Zsolttal, a Babos Projecttel, és persze Szakcsi Lakatos Bélával.
Kattints, és nézd meg az Antirasszista Sziget 0. nap fotóit!
Hozzászólások