A Typoszalon év elején hirdette meg Typochondria-sorozatának (ezeddig: Utazás,
Ex Libris, Levelek) 4. pályázatát Számok/Numbers címen. A beérkezett pályaművek
szelíd szelektálását követően egy meglepően igényes kiállítás kerekedett, a
rendezvénynek hagyományosan helyet adó Aranytíz Művelődési Központban. Egy
kellemes hétköznapon látogattam el inkognitóban a helyszínre.
Több évnyi
felhasználói szintű, egyre kevésbé számmisztikának tűnő matekalkalmazás után
jogosnak éreztem a gondolatomat, dörzsölt vagyok. Nehezen tudnak majd meglepni.
Úgy számítottam, a , a , az e, – Érdekes, hogy néhány igen fontos számot betűvel
jelölünk. – a 9, a 13, (a számmisztikai vonatkozás miatt) és a 69 – Van ami ennél
tökéletesebben fejezi ki azt amire utal? – jóval népszerűbb lesz a maradék több
mint végtelen számú számnál.
Az első kép helye rögtön magyarázza az okokat. A
számok velünk élnek. Tovább megyek, mi is számok vagyunk. Egy arc helyett, egy
telefonszám. Egy szomszéd helyett egy házszám. Egy tanuló helyett, egy
osztályzat. Egy hang helyett, egy ip cím. Lehet más is gondolt erre és lesz egy
bankszámlaszám profilból, viccelődtem magamban.
Mielőtt elfogott volna a
kétségbeesés, eltűnődtem vajon mekkora létra kellett, hogy feltegyék a képeket.
A felső sor jóval a fejem fölött lógott, és mivel a művek nem plakátnak
készültek, vajmi kevés esély volt elolvasni a kommentárokat. Pedig néhol több
(lehangolóan nagy arányban a wikipediaból kiollózott) sorban magyarázták mi is
az a tökéletes szám, az aranymetszés vagy, hogy miért oly misztikus a , a , a
9…
Voltak művészi módon kivitelezett grafikák, néhány foto, pár számozott
oszlop egy quimby számhoz és stílusgyakorlatoknak tetsző rajzok is nagy számmal,
számokkal. Mivel azonban már jó ideje nem bízok a szépérzékemben, úgy választok
kedvencet a művészetben, ahogy a lányok közül is. Ami/aki megdöbbent, megfog.
Egy intimitásba merülő történet. Egy nem csak 1 fejű emberhalmaz. Egy Szám
Times. Egy számtime. És két-három mű a szexualitás témaköréből. A nő
vetkőztetése igen jó ötlet, egy árnyaltabb kidolgozás világhírt hozhatna az
alkotónak.
Végül kidobtak a teremből. Úgy ugráltam a foteleken, mint egy
kisgyerek. A felsőbb képeket csak így értem el. Teljesen elvarázsolódtam. Nagyobb élmény az @RC-nál, az biztos!
Aki teheti, nézzen el szeptember 30-ig az Aranytízbe. Sajnálatos
módon októberben már láthatatlan lesz Budapesten a kiállítás. Aki lemarad, annak előre ajánlom a
sorozat következő darabját, valószínűleg jövőre, valószínűleg ugyanott és
valószínűleg Jelek címmel.