A szürrealizmus egy hazánkban nem annyira ismert, illetve kevésbé populáris művészeti ágazat. Talán azért, mert nem egyszerű megérteni, sőt, az ilyen stílusban alkotók véleménye szerint a szürrealista jegyeket hordozó műveket nem is megérteni kell, hanem érzelmileg átélni. Szabadjára kell engedni a fantáziát, és bátran engedni a gondolatfolyamban megjelenő asszociációknak, hogy igazán meg lehessen fogni egy-egy alkotás lényegét.

A képzőművészetben és az irodalomban a két világháború között a szürrealizmus volt az egyik legismertebb művészeti mozgalom. Olyasmiket igyekeztek alkotni, amik éber állapotban nem is igazán elérhetők vagy értelmezhetők, hanem a lélek mélyebb rétegeiből, a már nem tudatos szintekből törnek elő.

Két különböző, de egyaránt fontos irányvonalat különítenek el a képzőművészetben: az egyik a figuratív, míg a másik a nonfiguratív. A figuratív inkább víziókat ábrázol körültekintő pontossággal, fotografikus jelleggel. Ennek a műfajnak vitathatatlanul kiemelkedő alakja Salvador Dalí. A nonfiguratív irány azonban valami még ennél is mélyebbet, az emberben lakozó ősi képeket igyekszik megragadni, és különleges, nem feltétlenül meghatározható formákkal ábrázolni.

Éppen ebben a korszakban jelent meg az új technikai eszközök alkalmazása is, így szürrealista stílusban a festményeken és irodalmi remekeken túl már fotók és filmek is nagy számban készültek. Az itt látható kisfilm, az X, is ennek a vonulatnak az egyik képviselője.

A szürrealizmus természetesen, a kisebb ismeretség ellenére, nem teljes újdonság Magyarországon sem. Olyan kiemelkedő személyiségek alkottak ebben a stílusban, mint Csontváry Kosztka Tivadart vagy Gulácsy Lajost, akinek ötleteit később a szentendrei Vajda-kör, majd az Európai Iskola vitte tovább.

Annak pedig, hogy a szürrealizmus még manapság is jelen van hazánk művészetében, kézzelfogható bizonyítéka Rózsa Gábor rövidfilmje, amit itt is megtekinthettek.