2016 a képregény-adaptációk éve, de az eddigi gyakorlattal ellentétben, most már nem csupán a könnyed, akciódús szórakozás a cél, hanem a papírváltozatot sokkal jobban jellemző mély, összetett gondolatiság is.

Persze attól még, hogy ez is felkerült a kitűzött célok listájára, még nem feltétlenül sikerül megvalósítani. A Batman Superman ellen esetében például Zack Snyder csúfosan elbukott, pedig talán a képregényfilmek eddigi legnagyobb potenciálja rejtőzött a történetben. Ráadásul az egyébként jó időzítéssel még be is előzhette volna azt a két riválist, amiknek a történetét egybeolvasztotta. Az Amerika kapitány – Polgárháborúból ugyanis a szuperhősök elvi alapon történő egymás ellen fordulását, az X-Men – Apokalipszisből pedig a szuperhősök/mutánsok istenként való tiszteletét előzte meg. Előbbi valóban erre építette fel a történetet, utóbbi azonban sajnos ismételten csak a felszínt kapirgálja – akárcsak Snyder tette –, pedig az előzetesek alapján nagy vallásháborúra és minden egyház instant felbosszantására lehetett számítani.

Ehhez képest a sztori mindössze annyiban merül ki, hogy a még i.e. 3000 környékén Egyiptomban uralkodó, istenként tisztelt mutáns, En Sabah Nur (Oscar Isaac), sok ezer éves kényszeralvás után a nyolcvanas években kel életre, ahol szokásához híven négy, általa legerősebbnek ítélt mutánst választ maga mellé, hogy velük az oldalán leigázza az egész világot. Mivel korábbi életei során képes volt magába szívni sokak képességeit, egy szinte legyőzhetetlen, „hamis istenként” tér vissza. Vele száll szembe Xavier professzor (James McAvoy) csapata egy olyan korban, ahol az emberek kezdenek a mutánsok ellen fordulni, ugyanakkor egy részükre hősökként tekintenek.

Az alap koncepció lehetőséget adna a valláskritikára, az evolúciós elmélkedésre, a felsőbbrendűség mibenlétének kivesézésére, főként mivel a játékidő kétharmada szinte teljesen akciómentesen telik el. De ha az ilyen, valóban tartalmas gondolatokat eredményező témákat mégis elkerüli a film, a kelleténél hosszabb játékidő adhatott volna lehetőséget a következetes és részletes karakterkidolgozásra. És ez az X-Men – Apokalipszis legnagyobb hiányossága: nagyon sok, az eseményekre releváns hatással bíró szereplőt sorakoztat fel, akiknek motivációik és döntéshozatalaik tisztázatlanok maradnak…

A cikk folytatása ITT!