A.A. Milne mindenfajta modorosság és hatásvadászat nélkül mesél – Simon Curtis harmadik filmje, a Viszlát, Christopher Robin azonban mindezt nem tudta ellesni mesterétől és tárgyától. Bár igyekszik angolosan tartani a távolságot – műve mégis amerikásan manipulatívra sikeredett.

A tévéfilm rendezőből valóság ihlette tablókat a filmvászonra szállító direktorrá avanzsáló Simon Curtis az Egy hét Marilynnel és a Hölgy aranyban után szinte szentségtörésnek látszó módon rántja le a vizes lepedőt minden idők egyik legnépszerűbb mesekönyve, a Micimackó szerzőjének, A. A. Milne családi szennyeséről. A Micimackó – és az író más gyerekeknek szánt könyvei is – a szeretet, a béke, az egymásról való gondoskodás szigetei.

Döbbenetesen látni – amennyiben persze igazat adhatunk a filmen látottaknak –, hogy az idilli családot papírra vető alkotó mennyire analfabéta volt a saját családját illetően.
A történet az első világháborút követően indul, ahonnan A. A. Milne (Domhnall Gleeson) posztraumás stresszel érkezik haza. Minden zajra megrezdül, így fia (Will Tilston és Alex Lawther) születése után vidékre menekül feleségével (Margot Robbie). A gyerekre dadus (Kelly Macdonald) vigyáz, Milne pedig barkácsolással üti el az idő. Egy nap úgy alakul, hogy kénytelen ő vigyázni a gyerekre – ekkor teljesen új világ tárul fel apa és fiú előtt is. A közös játék megihleti a régóta nem dolgozó alkotót, és könyvek sorát indítja el. A háborútól megtépázott ország kiéhezve veti rá magát Micimackó és Róbert Gida kalandjaira – és Milne az utóbbi modelljéül szolgáló 8 éves kisfiára, akinek ezzel véget is ér a gyerekkora…

A cikk folytatása ITT!